Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Sztana-Kovács Adrienn: Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében
Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében 1,46%-át tették ki az ehhez a felekezethez tartozók.104 A század utolsó évtizedének elején, 1791-ben készült görögkeleti felekezeti összeírás szerint Fejér megye 20 településén éltek ortodox vallású lakosok, összesen 1536 fő.105 A legnépesebb egyházközségek a Duna menti települések maradtak: Adony (114 fő), Batta (253 fő), Dunapentele (329 fő) és Rácalmás (509 fő), de a megyeszékhelyen, Székesfehérvárott is 254 fős közösség élt. Összegzés Az oszmán hódítók elvonulása után Fejér megye területén a református és evangélikus magyarság mellett az ortodox délszlávok alkották együttesen a többséget. A református népesség önmagában is túlsúlyban volt az evangélikus, illetve ortodox vallásúakhoz képest. A Rákóczi-szabadságharcot követő időszak egészen a század első felének végéig súlyosan forráshiányos korszak a vallásfelekezetek arányainak vizsgálata szempontjából. 1720-ban 52 települést írtak össze a megyében.106 Az első adataink az 1730-as évek katolikus, református és evangélikus egyházi forrásai alapján az mutatják, hogy 45 református és 11 evangélikus egyházközség volt, valamint ezen felül a Duna menti települések ortodox felekezetei. Arról, hogy hol élt katolikus lakosság, csak Bél Mátyás országleírásának kézirat változata alapján vannak információink, de hiányosságai miatt csak részben ad hiteles képet a kérdésben. A betelepülések és betelepítések, valamint a katolikus egyház újjászervezése az arányokat a római katolikus többség kialakulása felé tolta el. Ennek a folyamatnak a gyorsaságát már valamelyest érzékelteti az a tény, hogy 1747-re csak egy település maradt teljesen evangélikus lakosságú. A korábbi református helységek száma 21-re esett vissza és közülük is csak háromban nem éltek más vallásúak. Ezt követően ismét nagy hiátussal kerül szembe a kutató a világi források terén. Az 1773-as Lexicon Locorum újabb adatokkal szolgált a megye etnikai térképéhez a Bél Mátyás országleírásához képest. A Lexicon Locorumban közöltek 104 1785-ben a megye jelenlévő lakossága 107145 volt. Az 1785-ös lakosságszám: Dányi (1975) 34. A 103. lábjegyzet korrigált számait használva a görögkeletiek százalékaránya 1,46% volt. 105 Sin (1987) 14., 107. A települések: Adony, Baracska, Batta, Bicske, Bodajk, Csákvár, Dunapentele, Érd, Ercsi, Kápolnásnyék, Mór, Pázmánd, Perkáta, Rácalmás, Seregélyes, Székesfehérvár, Vál, Velence. 106 1715-ben 47 települést, 1720-ban 52 települést írtak össze, Székesfehérvár kivételével. Az adózó családfők számát az első 1766 főben, a második viszont csak 1619 főben állapította meg. Az 1715. évi országos összeírás. DVD (2004.), Acsády (1896), Az összeírásról bővebben: Dávid (1957). 213
