Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Sztana-Kovács Adrienn: Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében
Sztana-Kovács Adrienn beépültek a későbbi országismereti lexikonokba, így például Johann Mathias Korabinsky 1786-os művébe, amely hét puszta esetében hozott új adatokat a korábbihoz képest, illetve hét puszta betelepítéséről nyertünk belőle további információt.107 Az egyházi források tekintetében az 1770-es évektől már statisztikailag is értékelhető adatsorok állnak rendelkezésre. Ekkor a megye összlakosságának már csak 33%-át tette ki a református vallású népesség, és emellett elenyészőnek számított az evangélikus lakosság a 2,87%-kal és az ortodox felekezet 1,5%-kal. 1774 és 1778 között 13 településen a református vallásúak létszámának 9%-os csökkenése következett be. Arra, hogy a háttérben az eltérő vallásfelekezetűek eltérő demográfiai mutatói álltak-e, vagy egyéb tényezők, a kutatásoknak az anyakönyvek vizsgálatára történő kiterjesztése adhatna választ. A római katolikus felekezethez tartózok arányának további 20,3%-os növekedése volt nyomon követhető 1778 és 1788 között. Nagyarányú növekedés ment végbe a református lakosság számában is ugyanebben az időintervallumban, és mérsékeltebb nagyságú 1788 és 1798 között is. Összességében 1778 és 1798 között 26 településen ez a növekedés 44,65%-ot tett ki. Térben pedig nem csak a megye északi, még a század végén is jóval sűrűbben lakott részén, hanem a megye középső és déli részén is érzékelhető volt a jelenség. Az okok feltárása ebben az esetben is további kutatásokat tesz szükségessé, bár az egyes kiugróan magas adatok, mint pl. Doboz község esetében, valószínűsítik a nagyarányú betelepedést vagy áttelepedést a megye más helységeiből. Az, hogy ez az emelkedés a megye összlakosságának számában hogyan változtatta meg a református népesség arányát, sajnos összevethető források hiányában nem volt kimutatható. A két jelentős valláson kívül, a megyében nyomon követhető a zsidó lakosság számának emelkedése, amely 1750 és 1787 között 6,9-szeresére nőtt és területi megoszlása is változott. Az is megállapítható volt, hogy az ortodox lakosság aránya a megye lakosságának a körében nem változott, 1778-ban és 1787-ben is körülbelül 1,5% volt. A fent bemutatott adatok alapján úgy gondoljuk, hogy az egyházi források vizsgálata és elemzése a sokszor évtizedes hiányok ellenére sem bizonyult teljesen hiábavaló kísérletnek. Egyrészről sikerült megállapítanunk a református egyházlátogatási jegyzőkönyvek forrásértékét és felhasználhatóságát. Másrészt egymással való összevetésük, kiegészítésük segítségével részben sikerült bizonyos tendenciákat felvázolni a megye nagyobb részén élő református lakosság lélekszámának változásairól. Az izraelita és görögkeleti egyház tagjaira vonatkozó, szintén hiányos adatok miatt az őket érintő változások csak más, nem 107 Korabinszky (1786). 214
