Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében
Siptár Dániel amit Zircen Gregorius Regnard heinrichaui és zirci apát83 1726. november 2-án, Bakonybélen Sajghó Benedek főapát 1749 kora nyarán végzett el.84 Tihanyban ugyanakkor a pannonhalmi időszak legelejétől fogva épült az új templom, azonban az 1735-re elkészült épületet 1736. december 26-án tűzvész tette tönkre.85 így tehát a máig fennmaradt monostori épületegyüttesek munkálatai mindhárom helyszínen az 1740-es és 1750-es években zajlottak. Az egyedüli kivétel Zircen a szerzetesek lakhelyéül szolgáló rendház, amelyet 1727-32 között emeltek, és 1733-ban foglaltak el a ciszterciek. A templom elkészülte azonban már a jelzett időszak eredménye, mivel — bár az alapkőletétel már 1732. május 15-én megtörtént — az építkezés csak 1738-ban indult, mígnem az 1745- ben használatba vett épületet 1752. június 4-én szentelte Padányi Biró Márton veszprémi püspök.86 Ekkorra készen állt az új tihanyi lakóépület és javában épült a templom is. Bár az előbbit Lécs Ágoston apát 1741 és 1748, az utóbbit pedig 1748 és 1754 között építtette, a templomszentelésre csak 1778. szeptember 13- án került sor Bajzáth József püspök által.87 Ugyanebben az időszakban dolgoztak a bakonybéli épületegyüttesen is, ahol a monostor 1749 és 1752 között készült el, de a szerzetesek már 1750-től benne laktak, a templomot pedig alapkövének 1750. május 29-i letételét követően 1753. szeptember 23-án vették használatba, és Sajghó Benedek főapát szentelte 1754. július 31-én.88 Az épületek elkészülésének sorrendje monasztikus sajátosságnak mondható: a szerzetesek lakhelye láthatóan előnyt élvezett a templommal szemben. Az új és tágas épületek elkészülte, valamint a szerzetesek számának ezzel összefüggő megnövekedése lehetővé tette, hogy az egyes apátságok a rezidencia jogállásából konventí rangra emelkedjenek: Zirc 1750-től, Tihany 1752-től, Bakonybél pedig 1757-től működött teljes jogú szerzetesi intézményként. Ekkor Zircen és Tihanyban tizenkét-tizenkét, Bakonybélen pedig tizenegy szerzetes 83 Grüger (1978) 290. 84 Zircre Badál (2009) 319.; Horváth (1930) 132.; Hervay (1984) 217.; Grüger (1977) 36.; Grüger (1978) 278-279.; Grüger (1982a) 65. Bakonybélre Sörös (1904) 50., 353. 85 Sörös (1911) 139., 810-812. (Oklevéltár 61-62. sz.) 86 Badál (2002a) 269-276; Aggházy (1937) 19-22.; Grüger (1977) 36-38.; Grüger (1978) 279-280.; Grüger (1982a) 65-66.; Grüger (1982b) 120. Lásd még Badál (2009) 319-321.; Hervay (1984) 217-218., 220-221.; Horváth (1930) 137-145. A templom liturgikus terének legújabb elemzése: Jernyei Kiss (2009) 87 Sörös (l91l) 140-146., 821-824. (Oklevéltár 74. sz.), 843. (Oklevéltár 92. sz.) Bajzáthra Pfeiffer (1987) 14-15. A templom építéséről és berendezéséről nemrégiben született doktori disszertáció: Haris (2007) 88 Sörös (1904) 50-51., 268., 354-359. (Utóbbi az ezekről az évekről Pirnecker Emílián apátsági kormányzó által vezetett prothocollum igen adatgazdag szövege.) A templomról legújabban készült művészettörténeti összefoglaló: Terdik (2002) 176
