Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében
A MONASZTIKUS SZERZETESSÉG MEGÚJULÁSA A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdeni. Tihanyban pedig helyi konfliktus robbant ki a helyben lakó altenburgi bencések és az ott élő református lakosság között: a korábbi tihanyi katonák Rákóczi mellé állva megtagadták a földesúri szolgálatokat, lefoglalták az apátság jövedelmeit, a monostorba is behatoltak és beköltöztették prédikátorukat és feleségét, a szerzeteseket bántalmazták, az apátot pedig elűzték. Ő azonban hamarosan visszatért, és lavírozni kezdett helyzete stabilizálása érdekében, vagyis támogatta a felkelő hadakat és védelmet kért Rákóczitól. Mind a fejedelem, mind egyes tábornokai biztosították a jóakaratukról, de ezzel sem a katonaság erőszakoskodása, sem a helyi református felekezettel kirobbant konfliktus nem szűnt meg teljesen, és a nyugalom csak a harcok lezárultával állt be ismét.81 A monostorok felélesztése két esetben egy-egy lakatlan terület teljes újjáépítésével és benépesítésével járt. Ehhez új lakók betelepítésére és a szerzetesek helyben tartózkodására alkalmas, ideiglenes épületek emelésére volt szükség, amelyekbe aztán az atyák ünnepélyesen beköltöztek. Mindezek időpontját és jellegét szintén az apátság helyszínének állapota határozta meg. Tihany lakott település volt, így Altenburg és Pannonhalma megegyezésének jogerőre emelkedése után rögtön, már 1719-ben megérkeztek új lakhelyükre a főmonostor szerzetesei. Zircen, a Rákóczi-szabadságharc során elpusztult, pár évig fennálló telep helyén 1715 és 1718 között keletkezett ismét falu, amelynek közepén 1723- ra épült meg a három szobát és kápolnát tartalmazó új lakhely, ahová 1726. július 9-én költözött át Pápáról a három szerzetes. Bakonybélen a közben főapáttá választott Göncz Celesztin utóda, az 1709-ben kinevezett Vidlics Ferenc apát 1713-tól telepített földműveseket, de eleinte csak a tereprendezésen dolgozó tótok érkeztek. 1720-ra a régi szentély helyén már kápolna állt, de az magától összeomlott, így 1721 és 1723 között szilárdabb templom épült fel. Vidlics egy társával 1723. november 25-én költözött Bakonybélre, ahol a következő évtől rezidenciát építtetett. Ide 1726. május 5-én vonult be az idő közben még egy taggal bővült közösség, de építése még 1727-ben is folytatódott.82 Az ideiglenes épületek elkészítése és a beköltözés tehát nagyjából egy időben, az 1720-as évek közepén zajlott Zircen és Bakonybélen. A század közepére azonban mindhárom apátság új, végleges és reprezentatív épületeket emelt magának. Ehhez a két előbb említett monostornál a hely kijelölésére is szükség volt, 81 A Rákóczi-szabadságharc időszakának eseményeire Bakonybél esetében lásd Sörös (1904) 26., 42. Zircre a bővebb irodalom megadásával lásd Siptár (2009a) 306., Badál (2009) 318., illetve Hervay (1984) 217.; Grüger (1977) 35. Tihanyra Sörös (1911) 10., 37-38., 131-134., 273-274., 297- 306., illetve 712-720. (Oklevéltár 4-5. sz.) 82 Tihanyra Sörös (1911) 40-41. Zircre Badál (2009) 318-319.; Aggházy (1937) 16.; Horváth (1930) 130-132.; Hervay (1984) 217.; Grüger (1977) 35-36., 44.; Grüger (1982a) 65. Bakonybélre Sörös (1904) 43-46., 267-268. 175
