Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni a nádor szólított.221 A lovagokat harci érdemeik alapján választották ki, fontos megjegyezni, hogy nemesi családból kellett származniuk.222 1712-ben, a Rákóczi-szabadságharc után a jelöltek tisztviselők voltak, ugyanis a kormányzat nem akart Rákóczi hívei közül választani, illetve nem mert az ellenük harcolókból sem kitüntetni senkit. Ezt a megoldást a béke megtartására tett újabb gesztusnak is tekinthetjük. A király lovaggá ütötte a Magyar Kamara két tanácsnokát, Keresztély Ágost prímás jószágkormányzóját, a varasdi harmincad exactor át, egy bírót és egy megyei tisztviselőt.223 A követ naplója a lovaggá ütőiteket nem tünteti fel, azonban a Magyar Országos Levéltárban őrzött Acta Diaetalia tartalmazza a nádor 1712. évi jelöltjeit.224 Kovachich is megnevezi a lovaggá ütötteket:225 báró Mednyánszky Pál Lipót, a magyar udvari kamara tanácsnoka; Péterffy János Ferenc, a magyar udvari kancellária és a királyi kamara tanácsosa; Paluska György, az esztergomi érsek jószágkormányzója és tanácsnoka; Antalchich János, a varasdi harmincad exactora és őfelsége tanácsnoka; Sigray János, a királyi törvényszéki táblán ülnök; Acsády Pál, Veszprém vármegye jegyzője. Összevetettem a két listát, a fent ismertetett hat személy az Acta Diaetalia névsorában is megtalálható. Az Acta Diaetaliában azoknak a nevei olvashatók, akiket a nádor terjesztett a király elé. Közülük választhatott a bécsi udvar, hogy kiket üssenek lovaggá. Az 1792. évi országgyűlési naplóban felsorolva olvasható a lovagok neve.226 A jelöltek között titoknokok, követek és bírók voltak, itt sem szerepeltek hadi érdemek alapján kiválasztottak, tehát ez az újítás tartotta magát később is. Fügedi Erik és Benda Kálmán művükben pontosan megfogalmazzák ennek a következményét, azt, hogy „értelmét vesztette a lovaggá ütés jelképe, mely azt akarta példázni, hogy a király a legfőbb hadúr."227 Magáról a ceremóniáról kevés adatot közölnek a forrásaim. 1712-ben a ferences templomban, 1792-ben az Öreg-templomban történt az Aranysarkantyús vitézek lovaggá ütése. Az 1712. évi koronázási rendtartás nem részletezi a ferences templomban történteket, így az 1608. évi koronázás erre vonatkozó részét veszem alapul, amelyhez képest, véleményem szerint, a szertartás nem változhatott sokat. E szerint a király az oltárnál imádkozott, utána egy evangéliumi részt olvastak fel, majd a templomban épített emelvényre ment, amelyen baldachinnal fedett trón állt, és megkezdődött az avatás.228 A trónon ülő király mellett állt a királyi udvarmester és a főkamarás, 221 Bartoniek (1939), 145. 222 Holcík (1988), 60. 223 Bartoniek (1939), 158. 224 MOL A95 Acta Diaetalia 1712-1715, folr. 249. 225 Kovachich (1790), 151. 226 Naponként-való jegyzései 1792, 68. 227 Benda/ Fügedi (1979), 181. 228 Bartoniek (1939), 139.: Szent János evangéliumából olvastak fel egy odaillő részt. 96
