Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis ők övezték fel Szent István kardjával.229 A budai Öreg-templomban az oltár bal szárnyán négy lépcsőfokos emelvényen volt a trón. A lovaggá avatandók nevét egyesével olvasták fel, majd a trón előtt térdet hajtott akinek a neve elhangzott. A király jobb vállukat Szent István kardjával háromszor, ahogy Kovachich fogalmaz, enyhén érintette.230 Előfordult, hogy nem vonultak át másik templomba a lovaggá ütéshez, hanem a koronázás helyszínén avatott a király lovagokat. Magyarországi példa I. Ulászló, aki a bazilikában teljesítette ezt a feladatát. Fügedi Erik ennek okát a „katonai erények" hangsúlyozásában látja, hiszen ekkor a királynak a török ellen kellett harcolnia.231 Ezzel mutatja, hogy képes harcolni, míg a gyermek V. László nem. Itt megjelenik a király alkalmassága mint a legitimitás egyik eleme. III. Ferdinánd is a koronázótemplomban végzi az avatást, amihez a trónusát a nép felé fordítják.232 Az 1575. évi cseh királykoronázáson a szentmise keretén belül, az evangélium felolvasásakor történt három ifjú lovaggá ütése.233 1743-ban, Mária Terézia cseh királynővé koronázásán a lovaggá ütés helye a szertartásban már megváltozott. A cseh rendek hódolása után, amely a koronázási szertartás végén volt, következett Szent Vencel vitézeinek felszentelése „annak bevett szokása szerint".234 1745-ben, Frankfurtban I. Lotharingiai Ferenc, a megkoronázott császár szintén a koronázótemplomban a választófejedelmek köszöntése után ütött néhány arra érdemest lovaggá Nagy Károly kardjával.235 1764-ben, József főherceg római királykoronázásán is az egyházi szertartás keretén belül történt a székesegyházban a lovagavatás.236 Az eltérő magyar gyakorlat okát Fügedi Erik abban látja, hogy a lovaggá ütést, és főleg a középkorban szokásos ítélkezést - e két szertartást végezte a király a koronázástól eltérő helyszínen, a székesfehérvári Szent Péter- templomban - nem akarták sem az egyházi, sem a világi főurak az egyházi szertartásba bevenni, ugyanis ez az aktus kizárólag a király érdeke volt.237 A lovaggá ütésnél is megjelenik az első király emléke. A lovagrend eredetét, noha nincs biztos adat róla, az első királynak tulajdonítják. A cseheknél Szent Vencel vitézeinek nevezi a forrás, míg a Magyar Királyságban is többen kötik Szent Istvánhoz, ahogy ezt fentebb már ismertettem. A lovaggá ütéshez is az említett királyok - Szent István, Nagy Károly - kardját használták. 229 Naponként-való jegyzései 1792, 67. 230 Kovachich (1790), 151.: „Equites Auratos humero ter leniter tacto creat" (az aranysarkantyús vitézeket vállukat háromszor gyengén megérintve avatja). 231 Fügedi (1984), 264. 232 Bartoniek (1939), 148. 233 Mojzer (1996), 105. 234 Radvánszyky (2007), 259. 235 Vajnági (2004), 20. 236 Goethe (1965), 184. 237 Fügedi (1984), 270. 97
