Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni 6. A koronázás világi szertartása A Magyar Királyságban a koronázás részeként már a középkorban megjelent egy, a szentmise keretén kívül szervezett ceremónia. Kialakulásának pontos időpontját nehezen lehet meghatározni. A források alapján megállapítható, hogy a középkorban is változtak az egyes elemek, még a 15. században sem volt rögzült forma.192 Decsy Sámuel Melchior Inchofertől idézi a következő megállapítást, miszerint „igen együgyü volt a' magyar királyoknak bé iktatása, lassan lassan szaporodtak a’ koronázásnak tzeremoniái"193 6.1. Vonulás a templomból a lovaggá ütés helyszínére 1712-ben a szentmise végeztével a templom iskolákkal szembeni kapuját kinyitották, és a koronázási menet megindult a ferences templomhoz, ahol az uralkodó az arra kijelölt ifjakat az Aranysarkantyús „rend" lovagjaivá ütötte. Mind Pozsonyban, mind Budán az uralkodó gyalog ment egy vörös, fehér és zöld posztóval fedett fahídon keresztül. A trikolór színű posztó először 1608-ban került a hídra, előtte vörös és arany színű volt.194 A székesfehérvári útvonalon még piros szőnyeg borította a hidat.195 A posztószőnyeg az ünnepség után a nép prédája lett.196 Az 1712. évi vonulás meghatározott rendjét P. Engelbert művében leírt koronázási ordó ismerteti:197 mágnások, előkelők közösen a magyar és német nemesekkel; a királyságok zászlóvivői; Magyarország heroldja; a koronázási ékszereket vivők; a királyi főlovászmester; a király, jobbján az esztergomi érsek, balján a kalocsai érsek; követek;198a többi püspök; az udvar főelöljárója;199 az udvar csapatainak kapitányai; harminc katona. A Protocollum bővebben ismerteti a résztvevőket: a császári katonák mennek elsőként, majd a négy furir, az előkelők famulusai, a császári gyalogosok, hajdúk, a császári ifjak, a magyar és német előkelők vegyesen, a tíz zászlóvivő, az Aranygyapjas Rend lovagjai, az ékszervivők, a herold, kivont karddal a főlovászmester, III. Károly a kalocsai érsekkel és az egri püspökkel, a kapitányok és 50 katona, utánuk jött gróf Erdődy Sándor kamaraelnök, és újabb 50 katona zárta a sort.200 192 Fügedi (1974), 59. 193 Decsy (1792), 51. 194 Bartoniek (1939), 139. 195 Benda/ Fügedi (1979), 146. 196 Barics (1790), 44., Forray (1929), 29., Benda/ Fügedi (1979), 137. 197 P. Engelbert naplója, pag. 52-53. 198 MOL A95 Acta Diaetalia 1712-1715. P. Engelbert naplójában nem szerepel. Valószínűleg véletlenül hagyta ki a diktálás során. 199 supremus aulae praefectus 200 PL AEV 371/5, pag. 29-30. 92
