Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni dezte magyarul: „Magyarok, akarjátok é [N.N.-t] ezen szent koronával meg koronáztatni?"177 A főpapok párbeszédét tartalmazta a Pontificale Romanum, míg a nádor kérdését nem, tehát ez nem tartozott az egyházi szertartásrendhez. A jelenlevők választásának ilyen megnyilvánulását nemzeti sajátosságnak kell tartani, még ha ehhez hasonlóval más országokban is találkozunk. A koronázás érvényessége I. Ulászló idejétől kezdve a rendi nemzet beleegyezésétől függött.178 A szabad királyválasztás és az öröklés már I. Ferdinánd uralkodása alatt is viták sorát okozta. Ferdinánd az elsőszülöttségi öröklést akarta törvényesíteni a Magyar Királyságban, így Miksát mint örökösét akarta magyar királlyá megkoronáztatni, de a magyar rendek nem engedtek, igényt tartottak a választásra.179 Erre Ferdinánd nem adott lehetőséget, viszont a királyválasztásra utalva a koronázáson elhangozhatott a nádor kérdése.180 Az 1561. évi beadvány is feltünteti a kérdést, amely háromszor hangzik el a korona fejre helyezése előtt.181 Az 1562 és 1608 közötti időben, amikor nem volt nádor, viszont két koronázást is ünnepeltek, a kérdésfeltevés nem maradt el, sem nem került ki a világi nagyurak jogából. A rendek ugyanis elérték, hogy 1563-ban Batthyány Ferenc rangidős dunántúli főúr és egykori horvát-szlavón bán, míg 1572-ben Báthory Miklós országbíró kapta meg e feladatot.182 Ők a nádor nevében és képében tették fel a kérdést.183 Forray Teréz a kérdés formális jellegét későbbre, I. József koronázására datálja, amikortól a hagyomány miatt teszik fel, de nincs jogi értelme.184 Kovachich Márton György három részre osztja magát a szertartást: választás, amiről megjegyzi, hogy ez a korábbi időkben volt szokás, a megkenés és az ékszerek átadása.185 A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrájában a koronázás leírásához hozzá van illesztve egy megjegyzés, miszerint Károly koronázása előtt szokásban volt a nádor kérdése az egybegyűltekhez. Az írás a nádor kérdésének a szertartáson belüli helyét is tudatja, vagyis, miután a király a kardot a hüvelybe visszahelyezte, ismét letérdelt a főoltár lépcsőjére. A koronát a prímás kezéből fogadja, a nádor háromszor magyarul kérdezi: „Magyarok, akarjátok é az Fölségh (in exemplo) negyedik Ferdinánd tseh országi királyt és ausztriai herczeget ezen szent koronával meg koronáztatni", a rendek és karok pedig egyszerűen 177 MOL A95 Acta Diaetalia 1712-1715, folr. 443. 178 Bartoniek (1939), 20. 179 Pálffy (2010a), 253. 180 Benda/ Fügedi (1979), 127. 181 Pálffy (2008), 501.: „corona Serenitatis Suae capiti imponatur, antequam id fiat, [PR 4.] regnicolae ibi astantes ter alte voce interrogabuntur, an Suam Serenitatem novum ipsorum regem coronari velint" (mielőtt őfelsége fejére helyeznék a koronát, előtte az ott álló országlakosokat háromszor harsány hangon meg fogják kérdezni, vajon akarják-e őfelségét új királyukká koronáztatni). 182 Pálffy (2008), 498. 183 Pálffy (2010a), 264. 184 Forray (1929), 23. 185 Kovachich (1790), 36. 90
