Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN 1. A rendi politika szimbólumai az 1708-1715. évi országgyűlésen A kora újkori rendiség, így a magyar rendiség legfőbb törekvése is előjogainak és kiváltságainak védelmezése volt, különösen azokban az „összetett monarchiákban", amelyekben az egymástól nagyon különböző államokat az uralkodó személye és a központi hivatalok kötötték össze,15 így a királyi hatalom előretörése mellett az idegen befolyás ellen is fel kívánt lépni a rendi politika. A védelmezendő „rendi alkotmány" azonban Magyarországon sem egy konkrét alaptörvényt jelentett, a rendi alapjogokat valójában a sarkalatosnak tekintett törvények és a legalább ilyen fontos szokásjog, a gyakran hangoztatott consuetudo testesítette meg. Hogy a rendiség egyes szereplői éppen mit értettek védelmezendő alapjogon, azt persze a pillanatnyi politikai érdekek is befolyásolták, a politikai csatákban megszülető konszenzus azonban jól kirajzolja e védelmezendőnek tekintett jogok körét. A kora újkori rendiség tehát nem a mai értelemben vett absztrakt alkotmányszövegben, hanem konkrét privilégiumokban és szokásokban fejezte ki jogait, melyeket minden lehetséges alkalommal újra és újra megerősíttetett. A rendi tábor egységét pedig tagjainak a döntéshozatalnál történő folyamatos jelenléte biztosította. A személyes megjelenés beleegyezést jelentett, míg a távolmaradás tiltakozással ért fel. Ezért voltak olyan jelentősek a kortársak számára a rendi politika ceremoniális aktusai is, mint az országgyűlések megnyitását megelőző bevonulások, az uralkodóválasztás vagy a koronázás, mert ezeken az alkalmakon fejezték ki együttműködési készségüket, valamint demonstrálhatták helyüket a rendi társadalom és politika erőterében.16 Ebben a megközelítésben tehát felértékelődik a szimbólumok jelentősége. A „szimbolikus politika" kifejezés a köznyelvben általában negatív jelentéstartalmat hordoz: a szimbolikus egyben tartalom nélkülit, színpadiast, a valóságtól elrugaszkodottat jelent. Pedig a politika mindig szimbólumokkal dolgozik, ez alól a jelenkori politikai berendezkedés sem kivétel.17 A kora újkori politika pedig kifejezetten kedvelte a szimbólumokat.18 Az országgyűléshez kapcsolódóan számos ilyen jelenséggel találkozunk, szűkebb témánk szempontjából a rendiségen belüli politikai rangsorrend megállapításához, valamint az uralomváltáshoz kapcsolódó szimbolikus aktusok a legfontosabbak. A politikai kultúra azonban nemcsak a ceremóniákból és a politikai tartalmak metaforikus megfogalmazásából áll, ezért annak vizsgálata sem szorítkozhat csak a koronázások, nyitóülések, lakomák és egyéb ünnepi aktusok elemzésére. Legalább ilyen fontos a hétköznapi politika szimbólu15 Pálffy (2010a), 77-84. 16 Stollberg-Rilinger (2008), 8-18. 17 Göhler (2005), 57-58 18 Szíjártó (2012), 49-50. 9
