Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis mónia elemei alatt végig az oldalán maradt. A kivont kardot a menet alatt a lovászmester vitte, illetve tartotta a trónus mellett és az esküdomb lépcsőjén. Fontos megemlíteni, hogy Szent István kardját az érsek a főoltárra helyezte, a kivont kardot pedig nem, azt a lovászmester tartotta.121 Ulászló koronázásánál a meztelen kardot is az oltárra helyezték.122 Külföldi források is magyarázzák a jelvények jelentését. Az 1745. évi német-római császárkoronázásról fennmaradt egyik nyomtatvány szerint a kard az erőt jelképezi, amellyel az uralkodó nemcsak a birodalmat és a kereszténységet, hanem a gyöngéket is védelmezi. A jogar, amelyet a császár jobb kezébe adtak, a méltányosságot és az erényt jelképezte, ahogy az érsek szavai is mondják: virtus és a veritas (erény és igazság). A bal kezébe pedig a birodalmi alma került,123 amelynek eredetét Révay Péter meséli el: Konrád császár használta először. A birodalmi alma eltér a magyar országalmától, ugyanis az kinyitható, benne pedig föld található, amelynek jelentése, hogy a császár is - aki az uralom csúcsán van - halandó.124 Nagy Károly koronájáról a császárt koronázó érsek elmondja, hogy az a császári dicsőséget és bátorságot szimbolizálja. A megkoronázottnak pedig kötelessége az egyház és a birodalom védelme, hiszen az egyháziak lelki szolgálatának részese lett.125 Csehországban IV. Károly király elrendelte, hogy a Szent Vencel fejszobrán levő koronával kell az eljövendő cseh királyokat koronázni. Ezért terjedt el az a hit, hogy a korona magáé Szent Vencelé volt.126 Az 1575-ben cseh királykoronázásról beszámoló jelentésben olvasható, hogy a cseh koronának liliom díszében Szent Vencel ereklyéje van elhelyezve. Ezt Mojzer Anna a jelentést író félreértésének tartja, ugyanis az nem említi meg a korona tetején levő keresztben rejlő ereklyét, amelyet a koronázás végén a főurak megérintettek, noha minden ereklyetartóról pontos leírást ad.127 A fent említett néhány esetből is látható, hogy mennyire fontos szerepet töltött be az adott nép első uralkodójának ruházata, ereklyéje a koronázás során.128 Noha ezeknek a tárgyaknak az eredete nem egyezik meg a róluk kialakult hittel, mégis az a fontos, - már a középkortól kezdve - hogy újabb szállal kötötte össze az adott királyt az ország első, szent királyával.129 Folytonosságot, legitimációt adott az új uralkodónak, másrészt emlékeztette a kötelességeire is, ahogyan például I. Lotharingiai Ferenc esetében a már 121 P. Engelbert naplója, pag. 46-55. 122 Vö: 117. jegyzet. 123 Vajnági (2004), 19. 124 Katona (1979), 226. 125 Vajnági (2004), 19. 126 Bartoniek (1939), 39. 127 Mojzer (1996), 100. 128 Mojzer (1996), 104.: Csehországban Szent Vencel áldását is megkapta az uralkodó a koronázási szentmise előtt. 129 Fügedi (1974), 62. 83
