Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni legyenek meg benne.81 Egy, a frankfurti koronázásról 1746-ban kiadott nyomtatvány is Dávid felkenésére vezeti vissza a jobb tenyér megkenését: „ahogyan királyokat és prófétákat kentek fel, és ahogy Sámuel Dávidot felkente.. .".82 Ahogyan a zsidó vallásban is, a keresztény átvételnél is az olaj az anyag, a látható jel. A láthatatlan pedig az Úr lelke, amely a királyra száll, és ennek eredménye, hogy az erény és erő elárasztja az uralkodót, megerősíti karját és jobbját, hogy szilárdan, igazságosan és bölcsen kormányozza a rábízott országot, a szent hitet megvédje. A koronázási misében a praefatio után, az oltár mögött előkészültek a jelölt felkenésére. Az országgyűlési napló szavaival élve „felkenik szokás szerint” az oltár felső lépcsőjén térdeplő Ferencet.83 A püspök a Pontificaléban foglalt imákat mondja, miközben a kórus a Mindenszentek Litániáját elénekli egészen addig a sorig, hogy „minden megholt hívednek", majd könyörgések hangzanak el, ez után folytatják a litániát. Eközben az uralkodó leborulva maradt. A leborulás az Isten előtti alázatot jelenti, Isten előtt, aki hatalmasabb a leendő királynál. Ezt a kiszolgáltatott, megalázkodó gesztust azok szeme láttára teszi, akik felett majd uralkodni fog.84 A papszentelésnél is megtalálható a felszentelés előtt történő leborulás, amely teljes átadást, újjászületést jelképez. A király is szentséget felvéve lép ki a világi emberek közösségéből, és szent szolgálatot vesz fel, Isten kegyelméből való király lesz, hiszen Isten kegyelméből született újjá.85 A P. Engelbert naplójában közölt ordó is említi, hogy a litánia befejeztével az esztergomi érsek a katekumenek olajával keni meg III. Károly jobb vállát, a mellét, és mindkét esetben a megfelelő imát imádkozza el.86 Az egyházi rítus leírásában Kovachich idézi az imát is:87 az érsek a Szentlélek áldását, a szíve leg81 Decsy (1792), 526. 82 Vajnági (2004), 19. 83 Naponként-való jegyzései 1792, 64. 84 Fügedi (1974), 57. 85 Fügedi (1974), 58. 86 P. Engelbert naplója, pag. 50. 87 Kovachich (1790), 38.: „Deus Dei filius, Christus Deus noster, qui a patre oleo exultationes delibutus est, prae participibus suis, ipse per praesentem sanctae unctionis infusionem, paracleti Spiritus tibi benedictionem demittat, eandemque ad cordis usque intima transfundat, ut exacta terrestris regni gubernatione praeclara, in aeternum cum regum Rege corregnare merearis in coelis" (Isten Istennek fia, Jézus Krisztus mi Istenünk, a'ki minden sorsosi felett örömmek olajával az Atya által fel kene- tett, ezen szent olajnak reád való töltésével, botsássa reád vigasztaló szentleikének áldását, és a te szívednek belső rejtekéig öntse azt által, hogy földi országodnak kormányát elvégezvén, méltó légy a királyoknak királyával az egekben örökké való uralkodásra" - ford. Decsy (1792), 528.) A kenés utáni ima: „Omnipotens et sempiterne deus, qui reges populi tui, ut sacro misericordiae tuae oleo inungerentur, edixisti, manibus nostris vim tuae benedictionis concede quaesumus, et N.N. famulo tuo, quem sub tuo nomine regem inungimus, dignam unctionis efficaciam et virtutem infunde, ut munita dextera, et corrobatoro humero, fortiter, juste ac sapienter delegatum sibi regnum tuis auspiciis gubernet, tuamque sacrosanctam fidem longe lateque tueatur, quod ut a clementia tua impetremus, te per filium tuum unigenitum exoramus." ( Mindenható és örökké való Isten, aki a te népednek 78
