Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni könyv királyszentelés részéből idéztem a tanulmány címében szereplő latin kifejezést is: „ad dignitatem regiam sublevetis" (királyi méltóságra emeljétek).18 Az egyház nevében egy püspök kérte a koronázó érseket, hogy a megjelent jelöltet koronázza meg. Ennek, a szentmise elején elhangzott kérésnek a része az idézet. A szertartáskönyvvel kapcsolatban felmerül, hogy az ott leírtak eltértek-e az adott koronázás ordójától, és ha igen, miben és mi okból. Erre a kérdésre is választ keresek az alábbiakban. A koronázás világi részében az előkelők feladatai, elfoglalt helyük összhangban állt politikai szerepük jelentőségével. A kialakult szokásokon - elsősorban azok szimbolikus jelentősége miatt - nagyon nehezen, viták sorával tudtak változtatni. III. Károly koronázása előtt például a Magyar Udvari Kancellária feliratban javasolta, hogy a koronázási menetben a nádor kocsija a bécsi udvarmester kocsija után menjen. Ezáltal a nádor, a korábbi gyakorlathoz képest, közelebb került volna az uralkodóhoz. A koronázást előkészítő bécsi konferencián meg is támadták ezt a javaslatot.19 Az ehhez hasonló viták a római király koronázása alkalmával sem voltak ismeretlenek: az 1764. évi koronázás előtt a koronázási jelvények Frankfurtba szállításakor történt meg például, hogy Frankfurt és Mainz városa között „területi meg kí- séreti vita" alakult ki, így a városba tartó menet fél napig a mezőn várt. Végül Frankfurt engedett, és a mainziak kísérték a jelvényeket.20 A koronázási jelvények szerepére és szimbolikájára is ki fogok térni, és ezeket összevetem a külföldi koronázásokon megjelenő ékszerekkel. A törvényes uralkodóvá válásban Európa-szerte a lényegi momentum az olajjal való megkenés volt. Magyarországon emellett nagyobb hangsúlyt fektettek a Szent Koronával való megkoronázásra. Mindkét aktus esetében megvizsgálom, hogy milyen változások történtek ezeket illetően. A koronázás világi része nem volt elterjedt Európában. Ezek az elemek magyar sajátosságok, megvan a jelentőségük, jelentésük, noha vannak bizonyos elemek, amelyeket meg lehet találni más országokban is. A világi rész a lovaggá avatásból, a koronázási esküből, a kardvágásokból és a lakomából áll. Ezeket a részeket külön is megvizsgálom. Néhány kérdést részletesebben is tárgyalok: a lovaggá ütendő ifjak személyét, ki választotta ki őket és mi alapján. A koronázási eskü fejlődése is érdekes: hogyan került ki a szabad ég alá. Természetesen a koronázási dombon, az égtájak felé tett vágásoknak is külön jelentőségük volt. Az egész napot lezáró lakomán a király asztalánál ülők ülésrendje is külön figyelmet igényel: hogyan alakult ki, majd hogyan változott az ülésrend a két vizsgált koronázás közti időben. 18 Pontificale Romanum, 105. 19 Barcsay (2002), 201. 20 Goethe (1965), 179. 68
