Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis jává vált - szerepet játszott Bécshez való közelsége. 1531-től itt működött a Magyar Kamara, és a korszakban többnyire az országgyűlés is itt ülésezett.11 Az első pozsonyi koronázás megszervezésekor tovább akarták vinni a székesfehérvári koronázások hagyományos elemeit, hiszen ezáltal vált a magyar király legitim uralkodóvá. A hagyományok átmentése a magyar királyi udvar virtuális megőrzését is szolgálta, hiszen a rendek átmeneti időszaknak tekintették mind a török megszállást, mind az udvar idegenbe kerülését.12 A pozsonyi ünnepséghez ki kellet jelölni a helyszíneket, ehhez Nádasdy Tamás nádor is készített egy javaslatot 1561-ben, az ebben foglaltakat a Magyar Tanács nagymértékben fel is használta döntése során.13 A nádoron kívül még két olyan személy volt tagja a tanácsnak, aki biztosan részt vett Ferdinánd 1527. évi koronázásán: Oláh Miklós esztergomi érsek és Dessewffy János magyar királyi udvarmester. Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitányról és Kamarjay Tamás alnádorról pedig valószínűsíthető, hogy szintén jelen volt.14 így a székesfehérvári koronázások hagyományának átvitele biztosított volt. A beadványban is megemlítették Ferdinándnak, hogy a koronázási hagyományokat folytatni kívánják az új helyen.15 1792-ben ismét új helyszínen, Budán, tartották meg a koronázást. Ekkor is a hagyományokat vették figyelembe a ceremónia helyszíneinek kiválasztásakor. Fügedi Erik a koronázás középkori menetét Bonfini műve alapján rekonstruálta. Tizennyolc aktust sorol fel: 1. a király háromnapos böjtje, 2. bevonulás a bazilikába, 3. a szertartást végzők és a koronázási jelvények elhelyezése, 4. acclamatio (közfelkiáltás), 5. a király kötelességének elmondása, 6. az egyházi eskü letétele, 7. királyszentelés, 8. felkenés, 9. a király átöltözte- tése, 10-11. karddal felövezés, kardrántás, 12. koronázás, 13. jogar átadása, 14. intronizáció, 15. Te Deum és záróima, 16. átvonulás a Péter-templomba, ott ítélethozatal, 17. világi eskü a szabadban, 18. a négy kardvágás.16 Ezek közül az aktusok közül a 16-18. mozzanatot világi szertartásnak nevezi.17 Fügedit követve a témát én is két nagyobb részre, az egyházi és a világi szertartásra osztom. Mindkét ceremónia elemei kifejezik az új uralkodó feladatait, vállalásait az ország felé. Egy-egy ilyen ünnep alkalmat adott a politikai reprezentációra. A koronázás egyházi szertartását a főpapi szertartáskönyv, a Pontificale Romanum alapján végezték. Az említett szertartás11 Pálffy (2008), 492. 12 Pálffy (2010a), 333. 13 Pálffy (2009), 308. 14 PÁLFFY (2008), 494. 15 „ceremonias et ritus illos, quos in coronatione regum Hungáriáé de more et antiqua consuetudine gentis nostrae servare solitos" (a ceremóniákat és azon rítusokat, amelyeket a népünk régi szokása és hagyománya szerint Magyarország királyainak koronázásában megőrizni szokás), Pálffy (2008) 500. 16 Fügedi (1984), 257. 17 Fügedi (1984), 258. 67
