Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni 1. A téma historiográfiája A magyar királykoronázás témájában Bartoniek Emma írt több tanulmányt és egy összefoglaló művet.4 Ezekben végigveszi a középkortól a koronázási szertartásokat és fontos változásait, valamint azok politikai hátterét is bemutatja, ír a koronázás eredetéről és középkori külföldi szertartásokról is. Kitér olyan témákra, amelyek segítenek megismerni a középkori és a kora újkori ember gondolkodásmódját, például az Árpádok trónöröklési jogáról, a királyválasztás jogáról, vagy a Szent Korona-eszméről. Stefan Holcík műve5 sorba veszi a pozsonyi koronázásokat, és rövid ismertetőt ír a helyszínekről, valamint a koronázási ékszerekről. Pálffy Géza a 16-17. századi koronázásokkal foglalkozik behatóbban. A koronázási lakomákról írt tanulmányában6 Szapolyai János és I. Ferdinánd koronázásától kezdve elemzi a lakomákat: az ülésrendet, a résztvevőket, a betöltött feladatokat. Két további tanulmányában Miksa magyar király pozsonyi koronázásának előkészítéséről eddig ismeretlen forrásokat közöl.7 A koronázási ceremóniáról mint politikai reprezentációról Barcsay Ákos is írt német nyelven megjelent munkájában.8 Három uralkodó, III. Károly, Mária Terézia és II. Lipót kapcsán vizsgálta meg az udvar és a rendek elvárásait, a hitlevelet, a nádorválasztást és a ceremoniális kérdéseket. 2. A dolgozat kérdésfelvetései Kottanner Jánosné emlékiratából ismert a magyar királykoronázás három feltétele: „Az egyik törvény úgy szól, hogy Magyarország királyát a szent koronával kell megkoronázni. A másik, hogy az esztergomi érsek koronázza meg. A harmadik, hogy a koronázás Fehérvárott történjék."9 Ha ezek közül egy is hiányzott, a koronázás törvényessége megkérdőjeleződhetett.10 A három feltételből az általam vizsgált koronázásokon a helyszín változott, de sem az esztergomi érsek királykoronázási joga, sem a Szent Korona jelentősége nem csorbult. A magyar királyokat a középkorban Székesfehérváron koronázták meg. A város törökök általi elfoglalása következtében új helyszínt kellett kijelölni. Pozsonyra esett a választás, amiben - amellett, hogy az ország középső területeinek oszmán uralom alá jutását követően fokozatosan az ország politikai központ4 Bartoniek (1923), Bartoniek (1939) 5 Holcík (1988) 6 PÁLFFY (2004) 7 PÁLFFY (2008), PÁLFFY (2009) 8 Barcsay (2002) 9 Mollay (1979), 48. 10 Mollay (1979), 48. 66
