Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN P. Engelbert június 8-án kapcsolódott be ismét az országgyűlés munkájába, ezt követően július 16-ig számol be az alsótáblai tárgyalásokról. A beszámoló azonban felszínessé és érezhetően ingerültté válik: szerzetesünknek elege lett a rendek unalomig ismételt sérelmeiből és vitáiból, hiszen ekkor már sokkal fontosabb ügy, a pilisi apátság megszerzése foglalkoztatta. így az országgyűlési ügyek mellett folyamatosan kitér erre a kérdésre is. Lányi szerint ekkor is majdnem minden nap ülésezett az alsótábla, az előbbiek mellett Debrecen szabad királyi városi rangra emelése is előkerült, valamint a vallásügy. P. Engelbert szerint 11-én Pásztó város kérvényét is tárgyalta az alsótábla. A kérvény a város kiváltságainak megerősítését kívánta elérni. Ezt azonban a rendek a világi birtokosok és a velehradi apátság tiltakozása miatt elvetették. A június 11-i ülés kapcsán mindketten beszámolnak a felső- és alsótábla között kialakult vitáról a bírósági reform tárgyában, P. Engelbert a morvaországi helyzettel is összehasonlítja a magyart, mint azt a klérus országgyűlési részvétele kapcsán már tapasztaltuk. P. Engelbert szerint 12-étől, Lányi Pál szerint 13-ától újra előkerült a vallásügy. A tized kapcsán szerzetesünk kemény kritikát fogalmaz meg a főpapsággal szemben: a tizedet saját gazdagodásukra fordítják, az alsópapságnak szinte semmit nem juttatnak belőle, így az a nem elégséges stóladíj és más bevételek miatt gazdálkodásra kényszerül, ez pedig elvonja erejét a lelkipásztorkodástól. A nem katolikus felekezetek elterjedése és jogai kapcsán azonban P. Engelbert is osztja a klérus aggályait, és az ország egyik legnagyobb nyomorúságának, a Rákóczi-féle mozgalom legfőbb támogatójának tartja a nem katolikus felekezetek tagjait, ahogy az 1708 óta mindig előkerült a klérus tiltakozásaiban is. P. Engelbert szerint a 14-i ülésen olvasták fel azt az uralkodói választ, amely a jezsuiták már tárgyalt elmarasztalását is tartalmazta. Ahogy már láttuk, Lányi ezt a kérdést nem tárgyalja, a klérus sérelmeit és a protestánsok reakcióit azonban ismerteti. Ezután szerzetesünk naplójában újra megszakad az országgyűlési tárgyalások ismertetésének fonala: P. Engelbert ismét a pilisi apátság ügyében tett intézkedéseivel foglalkozik. A diéta történéseibe több, mint egy hónappal később, július 16-án kapcsolódik vissza. Lányi beszámolója szerint ez idő alatt hét ülés is volt az alsótáblán, ahol a bírósági reform mellett többnyire egyéni kérelmeket tárgyaltak, köztük június 30-án a klosterbrucki apát újabb beadványát a felsőtáblai üléshelyről. P. Engelbert szerint a jezsuitákat az uralkodói döntés értelmében július 16-án „kihajították" az országgyűlésről, a máltai lovagrend beadványára adandó választ pedig elhalasztották. Ezután még több kérdést felvetettek, de a felsőtábla javaslatára elhalasztották az ülést 18-ára, mert a prímás-érsek Máriavölgybe utazott Kármelhegyi Boldogasszony ünnepére. P. Engelbert 61
