Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN szól, neki meg kellett elégednie az alsótáblai megjelenéssel vagy képviselettel. A gyakorlatban az utóbbi megoldás vált általánossá.232 Sőt, mikor Leeb Róbert szentgotthárdi apát az 1741. évi diétán, mint a magyarországi ciszterciek általános helynöke felsőtáblai megjelenési jogot kért, a rendek őt is elutasították.233 Az 1715. évi dekrétummal új szerzetesrendeket is befogadtak: a kamal- duliakat, a trinitáriusokat és a piaristákat, „de minden szavazat és ülés nélkül". Azt is kimondták továbbá, hogy ezután csak uralkodói engedéllyel lehet újabb szerzetesi intézményeket alapítani."234 A szomszédos Alsó-Ausztriában, számos magyarországi szerzetesi intézmény anyamonostorának hazájában szintén megtaláljuk az apátokat és prépostokat a prelátusok között. Itt a 15. században fejlődött ki az önálló prelátusi tábla, melyen a bencés apátok, köztük Altenburg, a bécsi skótok és Göttweig, a ciszterci elöljárók, köztük Heiligenkreuz és Lilienfeld, valamint a premontrei konventek apátjai, köztük a perneggi is helyet foglalt. Itt találunk még a német területeken korszakunkban a hazainál sokkal gyakoribb társaskáptalani intézmények közül négyet, sőt Erla női bencés monostor elöljárója is a prelátusok közé tartozott. Lényeges különbség azonban, hogy ezeken a tartományi gyűléseken a püspököknek csak egy része jelent meg a prelátusi táblán, másik részüket a nemesség sorai közt találjuk, a klérus tehát nem alkotott olyan zárt csoportot, mint a magyar országgyűlésen. A bécsújhelyi püspök például csak a jozefinista egyházmegyereform után került a prelátusok közé, mikor a püspökség központja Sankt Pölten lett.235 A birodalmi gyűlés prelátusi táblái is főként szerzetesekből álltak, amint ezt a sváb prelátusi csoport összetétele jól mutatja. Korszakunk végén a 23 tagból álló sváb tábla bencés, ciszterci, premontrei és ágostonos kanonok elöljárókból, valamint a klarisszák női elöljáróiból állt. Itt azonban a prelátusi tábláknak az ekkorra már bevett gyakorlattá vált kuriális szavazat miatt lényegesen kisebb politikai befolyása volt a rendi gyűlésen, mint magyarországi társaiknak a pozsonyi országgyűlésen.236 Természetesen a szerzetesek közötti viták sem nélkülözik az európai párhuzamokat, ismét Lüniget segítségül hívva ismerhetjük meg például az említett sváb birodalmi körzethez tartozó Petershausen bencés apátjának vitáját a konstanzi egyházmegyében fekvő, de svájci területen álló Kreuzlingen ágostonos kanonok rendi monostorának prépostjával. Az ügy azért érdekes számunkra, mert Kreuzlingen prépostja nem világi fórumhoz, hanem a Rota Romanához, tehát a Szentszék rendes fellebbviteli bíróságához fordult, Petershausennek viszont a sváb körzeti gyűlés megtiltotta, hogy külföldi tör232 Diaeta-adatbázis 233 Szíjártó (2005), 423. 234 1715. évi СП. te. CIH 1657-1740, 518. 235 Stradal (1973), 53-115. 236 Reden-Dohna (1982), 8. 57
