Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András vényszék előtt keresse igazát Kreuzlingennel szemben. Mivel Petershausen képviselője nem jelentkezett Rómában, a Rota Kreuzlingennek adott igazat, kimondva: az apát minden egyházi és világi cselekmény alkalmával megelőzi a petershauseni bencés apátot. A császár azonban tekintélyét latba vetve - és nyilvánvalóan a Rotába küldött ügyhallgatója segítségével - elérte, hogy ezt a határozatot ne hirdessék ki.237 4. Hermann Engelbert naplója mint történeti forrás De kanyarodjunk vissza P. Engelbert naplójához. Az előzőekből is kirajzolódhatott, hogy a morvaországi szerzetes feljegyzései számos értékes információval gazdagítják általában az 1712. évi országgyűlési ülésszakról meglévő ismereteinket, de kifejezetten az egyháziak, közülük pedig leginkább a szerzetesek század eleji tevékenységébe, mindenekelőtt pozícióharcaiba különösen részletes betekintést engednek. A következőkben szemügyre vesszük magát a forrást, hogy megállapítsuk: mikor milyen feljegyzéseket vetett papírra P. Engelbert, és ezek milyen viszonyban állnak az 1712. évi diéta tárgyalásakor leggyakrabban idézett forrás, Lányi Pál naplójának megállapításaival. Már korábban felfigyelt arra a kutatás, hogy az 1712. évi eseményekről különböző források egészen más képet festenek. Konkrétan Lányi Pál és a két bihari követ, Komáromi Csipkés György és Bakay Ádám diáriuma között mutathatók ki komoly ellentmondások. Ezek nagymértékben árnyalják az országgyűlési magánnaplók forrásértékéről alkotott képet.238 Ezért még inkább indokolt P. Engelbert naplójának részletesebb szemügyre vétele. Hermann Engelbert március végén indult útnak a velehradi kolostorból, és mintegy százharminc kilométert megtéve Maratice, Znorow, Holies, valamint Nagylévárd érintésével érkezett Pozsonyba április 2-án, délelőtt tíz óra körül. A külvárosban, az Arany Korona fogadóban szállt meg, majd 4-én az országgyűlési megbízottak által neki kijelölt szálláshelyre költözött. Apátjától kapott megbízólevelét április 5-én mutatta be a személynöknek Spáczay Gáborral, a nyitrai káptalan követeivel és más világiakkal együtt. Ok jelentek meg az alsótáblai egyházi követek közül elsőként a személynöknél.239 Naplója tanúsága szerint P. Engelbert az országgyűlés megnyitásáig eltelt időben a prímás-érseknél és másoknál is látogatást tett, hogy fáradozzon a pásztói apátság ügyében. Itt minden bizonnyal a már tárgyalt, elhúzódó birtokperekről, a várossal, valamint a területileg illetékes egyháziakkal fennálló vitákról volt szó. 237 Lünig (1719-1720), I., 25-26. 238 Szíjártó (2006), 249-254. 239 MOL N 50 Fase. Q, Nr. 21. 58
