Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András A szerzetesi elöljárók egymás közti ülésrendje is felmerült ezen a tanácskozáson. Itt a morvaországi Engelbert a jezsuitákkal szembeni praecedentiáját a Troppaui Hercegség példáján keresztül próbálta meg biztosítani, ahol törvényben mondták ki a ciszterciek elsőbbségét. Ezt azonban Keresztély Ágost azzal söpörte le az asztalról, hogy nem Felső-Sziléziában, hanem Magyarországon folyik a tanácskozás. A praecedentia tárgyában végül a püspököknél már ismert, a szentelési illetve a kinevezési sorrendet figyelembe vevő javaslat született, amely a reális apátokat a címzetesek elé vette, de az apátok követei a jezsuiták mögé szorultak.226 A következő, 1714-1715-ös ülésszakon elsőként ismét a klosterbrucki premontrei apát fordult az országgyűléshez, és megint csak a pálos generálisra, valamint a pannonhalmi főapátra hivatkozva kért a maga számára is felsőtáblai megjelenési jogot. Hivatkozott még a váradhegyfoki prépostság nagy múltjára és arra az anyagi áldozatra is, amelyet a premontrei rend és kifejezetten a klosterbrucki konvent Magyarországért hozott.227 Vele egy időben Ackermann Tóbiás heinrichaui ciszterci apát, a zirci apáti cím birtokosa is az országgyűléshez fordult, megismételve 1712-es kérvényét. Ő is megemlítette a pálos rendfőnököt és a bencés főapátot, és utóbbira hivatkozva hangsúlyozta, hogy heinrichaui apátként maga is püspöki joghatósággal rendelkezik, ezért őt is megilleti a felsőtáblai hely.228 Harmadik kérelmezőként Ravasz Ferenc, a pozsonyi jezsuita kollégium prokurátora229 fordult az országgyűléshez, ismét a jezsuita címzetes apátok és prépostok személyes meghívását kérve.230 Az előbb ismertetett szerzetesi törekvések fényében nem véletlen, hogy az 1715. évi dekrétum külön törvénycikkben foglalkozik a szerzetesi elöljárók kérdésével,231 egyúttal pontosítva, sőt némileg megváltoztatva az 1608. évi általános rendelkezést. Eszerint a rendek a váradhegyfoki prépostnak, mivel ő egyben a magyarországi premontreiek általános helynöke is, a főpapok és mágnások között, tehát a felsőtáblán biztosítanak ülés- és szavazati jogot. A jezsuitáknak azonban, mint láttuk, meg kellett elégedniük azzal a szabályozással, amely már az 1712. évi dekrétumtervezetben is szerepelt: címzetes apátságaik és prépostságaik után - amíg ezeket birtokolják - testületileg küldhetnek két magyar megbízottat az országgyűlésre. Az 1715. évi rendelkezés tehát felülírta a korábbi szabályozást: a váradhegyfoki prépostnak, pedig ő is csak egy infulált és birtokos prépost volt a sok közül, megengedte a felsőtáblai részvételt. A zirci apátról a törvénycikk nem 226 P. Engelbert naplója, pag. 76-94. 227 MOL N 50 Lad. R. Fase. N, Nr. 65. 228 MOL N 50 Fase. T, Nr. 63. 229 Lukács (1978-1995), 443. 230 MOL N 50 Lad., R, Fase. V. Nr. 21. 231 1715. évi LXXIII. te. 56
