Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András val látják el az udvart a politikai eseményekről. A magyar jezsuitákat viszont Becsben is megbízhatatlannak tartják.182 A század utolsó éveiben mégis megszülettek a tervek a rendtartomány felosztására. Két, egymástól eltérő szemléletű tervezet került kidolgozásra: az ún. simplex divisio, vagyis az egyszerű felosztás, amely a politikai határok mentén alakította volna ki a két új rendtartományt tisztán ausztriai illetve tisztán magyarországi rendházakból, valamint a mixta divisio, vagyis a vegyes felosztás, amelyben mindkét rendtartomány osztrák és magyar intézményekből és rendtagokból állt volna, vagy pedig az osztrák tartománynál maradtak volna magyar rendi intézmények. Ez utóbbi a Duna vonalát jelölte volna ki a két provincia határául: az új magyar provinciához így csak a Pozsonytól Péterváradig terjedő, bal parti rendházak tartoztak volna. A generális információja szerint a korábbi ellentétes véleményét megváltoztatva 1700-ban már az uralkodó is egyértelműen ezt a megoldást támogatta volna. A rendtartományi gyűlések azonban nagy többséggel a simplex divisio mellett foglaltak állást, így a generális végül alkalmasabb időkre hivatkozva elnapolta az ügyet.183 Pedig a kérdés megoldása az elkövetkező években egyre sürgetőbbé vált, Rákóczi Ferenc mozgalma ugyanis napirendre tűzte a magyarországi jezsuiták ügyét. Már az 1705. évi szécsényi gyűlés foglalkozott a Jézus Társasággal: elismerte ugyan a rend oktatási munkáját, de úgy határozott, hogy azokat a birtokokat, amelyeket az uralkodó az előző évtizedekben a jezsuitáknak adományozott, vissza kell szolgáltatni eredeti egyházi birtokosaiknak, az osztrák provinciához ragaszkodó rendtagokat kiutasította a Konföderáció területéről a többieket pedig felszólította: „Hogy vagy az ellenköző Austriai Provinciától való magok elszakasztását négy holnapok alatt effectuállyák, és az Confoederatiónak subscribállyanak, vagy azt nem akarván s elmulatván, az Confoederált Magyarország részeiben meg nem maradhatnak; kiről is Válasz-resolutiójok elváratik."184 A Konföderáció szenátusának 1706. január-februári miskolci gyűlésén is előkerült a jezsuiták ügye: február 4-én vita nélkül elfogadták Széchényi Pál kalocsai érsek kérését, hogy az elszakadásra adott négy hónapos határidőt a generális halála miatt hosszabbítsák meg. Február 9-én viszont már vita alakult ki arról, hogy a neoaquistica commissio eltörlésének és a konfiskált birtokok visszaadásának követelésével összefüggésben a jezsuita birtokokat is kobozzák-e el, vagy pedig a rend az önálló rendtartomány keretei között továbbra is működhessen. A május-júniusi nagyszombati béketárgyalások 16. pontja azonban ismét egyértelműen a független magyar rendtartomány felállítását követelte. Mivel elindultak 182 Lukács (1989), 21-23. 183 Lukács (1989), 29-32. 184 Articuli Inclytorum Regni Hungáriáé Statuum et Ordinum pro Libertate Confoederatorum in Generali Eorundem Conventu ad Oppidum Szécsény praeterito mense Septemb. Anno 1705. Indicto Conclusi. In: R. Várkonyi/Kis (2004), 127-133, idézett rész:130. 48
