Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN a tárgyalások a provincia szétválasztásáról, ezért az 1707. januári rozsnyói szenátusi gyűlés engedélyezte, hogy a kassai és nagyszombati kollégiumban néhány jezsuitával folytatódjon a tanítás, Rákóczi pedig a Rómába indított Brenner Domokosnak is utasításba adta, hogy tárgyaljon a generálissal a magyar provincia felállításáról.185 Tehát az 1708. évi „labanc" országgyűlés alsótáblai résztvevői tulajdonképpen a felkelők követelését tették magukévá, amikor szintén a független magyar rendtartomány létrehozása mellett foglaltak állást. Ez év június 12-én a felsőtábla is foglalkozott a jezsuitákkal, és azt a panaszt fogalmazta meg, hogy nem kaptak regálist az országgyűlésre (holott láttuk, egy képviselőjük mégis jelen volt). Ezután felolvasták a Kancellária (közelebbről nem ismert) válaszát is a jezsuiták beadványára.186 A feszültség nyilvánvalóan abból adódott, hogy az 1687. évi XX. törvénycikk ugyan befogadta Magyarországra a Társaságot, országgyűlési részvételéről azonban nem határozott.187 Az 1712. május 10-e és 12-e között lezajlott egyházi tanácskozáson is a jezsuiták ügye volt az egyik központi kérdés. A kollégiumok elöljárói, mint címzetes apátok meghívása ellen érthető módon a pannonhalmi főapát kelt ki a leghevesebben, hiszen a rend volt bencés apátságok birtokait is kezében tartotta.188 De a többi, szerzetesi kezelésben lévő apátság képviselője is a jezsuitákra támadt, ebből pedig nagy kiabálás keletkezett. A prímás azonban a jezsuitákat támogatta a monasztikusok ellenében: Keresztély Ágost a címzetes apátsági és prépostsági birtokokkal rendelkező jezsuita intézmények elöljáróinak személyes meghívása mellett többek között azzal érvelt, hogy így a katolikusoknak még több szavazata lenne az alsótáblán.189 Végül a klérus a prímás javaslatára három jezsuita képviselő országgyűlési megjelenését támogatta, ezt pedig a jelen lévő Hevenesi Gábor tartományfőnök el is fogadta.190 Az alsótábla 1712-ben forrásaink szerint három alkalommal foglalkozott a jezsuitákkal. Május 4-én, tehát még az egyháziak gyűlése előtt ismertették a jezsuiták emlékiratait országgyűlési részvételük ügyében. Ezek azt célozták, hogy a rendnek azok a rektorai, akik az országban apáti, illetve préposti címet viselnek, személyesen hívassanak meg az országgyűlésre, az ezt megelőző század gyakorlata alapján.191 Ebből szokás szerint nagy vita támadt, 185 R. Várkonyi (2006), 163-189. Rákóczi tehát nem kívánta a Társaság feloszlatását, sőt a szerző álláspontja szerint a fejedelemnek tulajdonított, a jezsuitákat becsmérlő Responsio sem Rákóczi tollából való. 186 Erdődy naplója. In: Köpeczi/R. Várkonyi (2004), 347. 187 CIH 1657-1740, 349. 188 így a lébényi vagy a szkalkai javadalmat is. Vö. Sörös (1912), 217., 423. 189 Tehát - legalább is a korszak elején - fontos volt a klérus létszáma a szavazáskor. Vö. Szíjártó (2005), 281-296. 190 R Engelbert naplója, pag. 77-80. 191 Ezt az 1646-1647-es, valamint az 1687-es országgyűlések forrásai is megerősítik: Guszarova 49
