Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN alsótáblától. A német lovagrend az előző évi visszautasítás dacára ismét a befogadással próbálkozott, ezúttal Esterházy Pál nádor és Keresztély Ágost prímás támogatását bírva. Ebből július 20-án komoly nézeteltérés származott az alsó- és a felsőtábla között, végül az előbbi ellenállása ismét megbuktatta a lovagrend törekvését.179 3. 3. A jezsuiták országgyűlési részvétele A szerzetesrendek befogadásával és országgyűlési részvételük kérdésével tehát többször foglalkozott az 1708-1715. évi országgyűlés, de egyikükkel sem annyit, mint a jezsuitákkal. Az alsótábla 1708. május 31-én tárgyalta először a jezsuiták országgyűlési részvételét és úgy határozott, hogy csak abban az esetben vehetnek rész a diéta munkájában, ha a rend magyarországi tagjai különválnak az osztrák rendtartománytól.180 Az osztrák jezsuita provinciából már 1622-ben kivált a cseh-morva rend- tartomány, noha kezdetben csak 250 taggal rendelkezett és a szétválás után az osztrák jezsuiták száma 400-ra csökkent. A gyors növekedés miatt azonban hamarosan mindkét rendtartomány taglétszáma jelentős emelkedésnek indult, az osztrák tartomány tagjainak száma a század közepére elérte az ezer főt. A magyarországi születésűek száma azonban csak 165 volt, és a magyar- országi rendházakban is mindössze 203 fő tevékenykedett. Ennek ellenére már az 1649. évi tartományi gyűlésen előkerült a provincia szétválasztásának kérdése, és ettől kezdve a háromévente rendezett gyűlések majd mindegyikén kérvényezték a rendtartomány szétválasztását. Legfőbb érvük a magyarországi intézmények nagy száma és a nagy távolság volt, melyhez az utak rossz állapota is csatlakozott. Ilyen körülmények között a tartományfőnök nem tudott eleget tenni annak a fontos kötelességének, hogy a rendházakat évente vizitálja, ez pedig a rendi fegyelem és a hatékony működés kárára vált. A későbbiekben a kérvények azt is hangsúlyozzák, hogy Magyarországon biztosítani lehetne a növendékképzést is, valamint hogy a magyarországi főpapság is hatékonyabban támaszkodhatna egy önálló magyar rendtartományra.181 Később azonban az ellenérvek is elkezdtek gyülekezni, néhány osztrák rendtag már 1678-ban beadványt szerkesztett az önálló magyar rendtartomány ellen, melyben leginkább politikai érveket hangoztatott: egyrészt arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy a zabolátlan magyarokból álló provincia belekeveredhet egy újabb uralkodóellenes összeesküvésbe, másrészt Bécs sem egyezne bele a tartomány szétválasztásába, mert a stratégiailag fontos magyar városokban működő kollégiumok osztrák tagjai fontos információ179 Zsilinszky (1897), 394-397. 180 Zsilinszky (1897), 345-346. 181 Lukács (1989), 8-14. 47
