Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN szempontjából a bencés apátságok, a premontrei prépostságok, valamint a jezsuita és a pálos szerzetesi intézmények újjáéledése a fontos és természetesen leginkább a ciszterciek magyarországi visszatérése. A bencés rend esetében már a 17. század derekán megindult az apátságok visszaszerzése. Elsőként maga a Szent Márton apátság (Pannonhalma) éledt újjá Pálffy Mátyás, a heiligenkreuzi ciszterci apátság perjele irányításával, aki a bencés rendbe átlépve megkezdte a pannonhalmi szerzetesközösség újjászervezését.135 A dömölki (Celldömölk) konvent, mint Pannonhalma fiókapátsága népesült be ismét, a kor legjelentősebb főapátja, Sajghó Benedek (1722-1768) irányítása alatt. Ő küldött az 1720-as években több szerzetest a dömölki monostorba, akik a lelkipásztorkodást is megkezdték. Dömölk Pannonhalmától való függése az egész korszakban megmaradt, melynek bizonyságául a dömölki apátot a mindenkori pannonhalmi főapát nevezte ki.136 A bakonybéli Szent Mauritius apátság esetében ettől némileg eltérő jelenséggel találkozunk. Az apátság birtokainak visszaszerzését Gönc Celesztin bakonybéli apát (1683-1709) kezdte meg, de pannonhalmi főapáttá választása után a volt pannonhalmi perjelt, Vidlics Ferencet nevezte ki béli utódjául (1709-1730), akinek azután Dömölkkel ellentétben sikerült kivívnia függetlenségét Pannonhalmától. Ezt azonban a későbbi apátok nem fogadták el.137 A tihanyi Szent Ányos apátság, mivel Pannonhalma nem rendelkezett a megváltásához szükséges összeggel, a 18. század elején egy külföldi kon- venthez került, az alsó-ausztriai Altenburg fiókapátsága lett. Az alsó-ausztriai konvent 1703-ban apátot is küldött Tihanyba, Reyser Ámánd személyében. 1716-ban, miután az apátságra fordított anyagi áldozatok nem térültek meg, Altenburgból pedig nem tudtak magyarul beszélő és a hazai viszonyokban jártas rendtagokat küldeni, Gönc Celesztin pannonhalmi főapát 20 000 forint ellenében átvette Tihanyt az osztrák monostortól. Néhány évnyi jogi huzavona után Tihany végül 1719-re került Pannonhalma birtokába. Két magyarországi bencés apátság az egész korszakban külföldi ellenőrzés alatt állt: egyiküket, a Szent István királyról elnevezett Telkit, amelynek még a pontos helyét is csak hosszas vizsgálódás után sikerült megtalálni, a bécsi skót bencés apátság szerezte meg. A bécsi „skótok" a telki apátság magyarországi birtokai egy részét ugyan megkapták, de a monostort nem építették újjá, csupán egy kis ház épült Telkin, majd korszakunk után, a szomszédos Budajenőn emeltek rendházat. A jószágkormányzat és a lelkipásztorkodás elvégzésére mindössze néhány szerzetes érkezett Bécsből, így természetesen apátot sem küldött az anyakonvent.138 A másik külföldi tulajdonba került apátság a Szent Adorján vértanú tiszteletére emelt zalavári volt, ezt Bessel Gottfried, 135 Molnár (1906), 85-88. 136 Pacher (1912), 80-84. 137 Sörös (1904), 25-104. 138 Sörös (1912),453-461. 39
