Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András A konvent júniusban és júliusban is rendszeresen ülésezett, néha csak néhány napos időközökkel. Végig Okolicsányi, Hellenbach, Röszler, valamint Ráday Pál volt a protestáns ügy szószólója. Az eddigi témák mellett június végén egy újabb nehézség merült fel: Dobner szerint osztrák mintára új általános esküszöveget kívántak bevezetni, amely tartalmazta a szeplőtlen és bűn nélkül fogantatott Szűz Mária (Immaculata et sine peccato concepta Virgo Domini Genitrix) említését is. A protestánsok megpróbálták megakadályozni az új esküformula bevezetését, ezért Ráday Seilemt, Röszler Wratislawot, Okolicsányi pedig Meskó Ádámot kereste fel. Azzal érveltek, hogy az új szöveg az 1681. évi XXV. törvénycikkbe ütközik,123 és hogy még a nem keresztényeknek is a saját hitük szerinti esküt kell letenniük. Az uralkodó miniszterei megnyugtatták őket, hogy az új formula nem kerül bevezetésre.124 Nem ez volt az utolsó eset, hogy az eskü bonyodalmat okozott az országgyűlésen: az 1728-1729. évi diétán több protestáns követet perbe is fogtak, amiért nem akarták letenni a Szűz Mária nevét tartalmazó esküformulát, és csak az uralkodó közbelépése mentette meg őket a pénzbüntetéstől vagy a fogságtól.125 Az esküt végül, mint ismeretes, az uralkodó 1731. évi rendelete vezette be. Az 1712. évben még az augusztus 26-i és a szeptember 8-i konventülésről van értesülésünk. Itt újabb emlékiratot szerkesztettek, valamint Okolicsányi és Ráday számolt be az uralkodónál tett látogatásáról, aki támogatásáról biztosította a protestáns követeket. Az evangélikus konvent ülései pedig az 1714-1715. évi ülésszakon is folytatódtak.126 A protestáns követek tehát jól szervezett politikai csoportot alkottak a század első országgyűlésén, és az egységes fellépés hatékonyságáról tettek tanúbizonyságot. Mint látni fogjuk összejöveteleikre is gyakrabban került sor, mint a klérus hasonló tanácskozásaira. Mindez nyilvánvalóan kisebbségi helyzetükből, az ebből fakadó fenyegetettségi érzésből következik. Az országos méltóságok a felekezeti különbségek ellenére többször segítségére voltak a protestánsok ügyének. Az országgyűlés idején tartandó istentiszteletet a nádor mellett a prímás-érsek is támogatta, mivel erre már volt precedens a korábbi országgyűléseken.127 Sőt a nádor 1712-ben Okolicsányit,128 a prímás pedig 1715-ben Rádayt figyelmeztette, hogy a klérus nagy haraggal viseltetik vele szemben. Utóbbit a prímás arra is figyelmeztette, hogy nem érdemes az alsótáblai klérussal szemben nyilvános üléseken fellépni.129 123 „És az ágostai és helvét hitvallás híveit vallásukkal ellenkező szertartásokra ne kényszerítsék." CIH 1657-1740, 287. 124 OSZKK Föl. Lat. 590, pag., 522-529. 125 Szíjártó (2009b), 90-91. 126 OSZKK Föl. Lat. 590, pag. 529-539. 127 Thury (1903-1904), II., 401-402. 128 Thury (1903-1904), II., 409. 129 Balogh (1983), 55. 36
