Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN és pozsonyi cikkelyek rendelkezéseit. így nem csoda, hogy az 1710. év elején újra összeült országgyűlésen a protestáns követek az uralkodói leirat törvény- nyé alakítását kívánták elérni. Az uralkodó a diéta ülésezése alatt is gesztust gyakorolt a protestánsoknak, a királyi leirat ugyanis nemcsak megismételte a soproni és pozsonyi cikkelyek érvényességének hangsúlyozását, de a katolikusok jogait meg sem említette, és a rózsahegyi zsinatot sem ítélte el.116 Okolicsányi ismét az elmúlt évi kompromisszumos megoldást javasolta az evangélikus konventben, vagyis azt, hogy az 1681. évi XXVI. törvénycikkben felsorolt helyek117 kibővítésével közvetett módon kell elérni a szabad vallásgyakorlat biztosítását. Természetesen ebből ekkor is vita támadt az ország- gyűlésen, ahogy Okolicsányi „evangélikus követek" megfogalmazásából is. Spáczay kanonok most már kifejezetten az ablakon akarta kidobatni a protestáns követeket, amiért a nem létező evangélikus státus nevében szólnak.118 A hosszú szünet után, 1712 áprilisára összehívott újabb ülésszak során is gyakran összeült az evangélikus konvent. Erről Lányi Pál és Dobner Ferdinánd soproni követ is megemlékezett. Először a felső-magyarországi tizenhárom vármegye követei gyűltek össze április 15-én, a korona Pozsonyba érkezésének napján, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan ebben az évben is együtt köszöntsék az országos méltóságokat. Közvetlenül az április 20-i első ülésnap előtt, kora reggel még egyszer összegyűltek, hogy közösen vonuljanak be az alsótáblai ülésterembe.119 Mivel sikerült elérniük a nádornál, hogy a korábbi évek gyakorlatára hivatkozva istentiszteletet tartsanak,120 rendszeressé vált, hogy az ülések előtt egybegyűltek. A május 21-i istentiszteletet követően tartott megbeszélésen a mindkét felekezet képviselőiből álló gyűlés az uralkodóhoz menesztendő küldöttséget választott, hogy azok adják elő a protestánsok panaszait, mert az országgyűlés nem hallgatja meg őket.121 Másnap, az uralkodó koronázásának napján is összeült az evangélikus státus, hogy megvitassák a katolikus többség által összeállított diploma szövegét. Természetesen azt akarták elérni, hogy ne maradjon ki a vallásügy a hitlevélből. Ezért még a koronázás előtt küldöttséget menesztettek az uralkodóhoz Hellenbach báró vezetésével, mindkét felekezet képviselőiből. Nem tudjuk, hogy bejutottak-e az uralkodóhoz, de másnap ismét összeültek, hogy tárgyaljanak a sérelmekről. Ezt követően 25-én és 29-én is egybegyűltek, itt fogalmazták meg az uralkodónak szánt emlékiratot Röszler vezetésével.122 116 Zsilinszky (1897), 400-403. 117 CIH 1657-1740, 286. 118 Zsilinszky (1897), 410-431. 119 Thury (1903-1904), I„ 395-397. 120 Thury (1903-1904), I., 401M02. 121 Thury (1903-1904), II., 6. 122 OSZKK Föl. Lat. 590, pag. 431-435. 35
