Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András döttség útján juttattak el Bécsbe.103 A törekvésük sikerrel járt: a diéta május 15-étől napirendre tűzte a vallási kérdést. Ekkor vette kezdetét az a huzavona, hogy a készülő törvényszöveg bevettként vagy megtűrtként említse a két protestáns felekezetet, végső soron pedig továbbra is azon folyt a vita, hogy a bécsi béke szövegének értelmét kiterjesztve szabad vallásgyakorlatot kapjanak-e a magyarországi evangélikusok és reformátusok, vagy pedig a katolikus álláspont szerint érvénytelenítsék az 1606 (törvényileg 1608) óta a két protestáns felekezet vallásgyakorlatát szabályozó rendelkezéseket, mert azokat úgymond fegyverrel kényszerítette ki a protestáns fél. A viták érvei a mindkét fél által összeállított sérelmi iratokban csapódtak le.104 A katolikus táboron belül kétségkívül a klérus volt a hangadó, a protestáns követelések elutasítását is az egyházi rend tagjai foglalták írásba. Az, hogy a protestánsok rendre alulmaradtak a diétái küzdelemben, egyértelműen mutatja, hogy a világi katolikusok többsége is a klérus mellé állt, mindazonáltal arra is utalnak jelek, hogy ez az egység nem volt mindig könnyen megteremthető. Zsilinszky Mihály az 1708. évi események kapcsán egy figyelemre méltó jelenetet említ meg. Július 1-jén az alsótábla többsége, tehát a világi katolikusok egy része is elvetette, hogy a klérus saját sérelmeit a diploma pontjai szerint ösz- szeállított sérelmekhez csatolja. Ez ellen az egyházi rend nevében Kovácsovics János prépost tiltakozott, őt viszont a rendek többsége letorkolta, és visszautasította, hogy az ifjú pap meg akarja őket leckéztetni.105 Az is elgondolkodtató, hogy a rendek, mint látni fogjuk, több esetben kifejezetten elutasítóak voltak az új szerzetesrendek befogadásával kapcsolatban. Ez a jezsuitákon kívül a német és a máltai lovagrend esetében is így történt, noha a klérus és több világi méltóság is támogatta ezeknek a rendeknek a befogadását. A katolikus világiak tehát bizonyos esetekben szembehelyezkedtek a klérus álláspontjával, ez azonban ekkor még nem jelentette azt, hogy engedékenynek mutatkoztak volna a protestánsok vallásgyakorlatának kérdésében. Az sem ment azonban ritkaságszámba, hogy egyes egyháziak elleni panaszokat katolikus világi rendek fogalmaztak meg. Ezek mögött jórészt anyagi természetű viták húzódtak.106 Az 1709 júniusában újra összeülő országgyűlés protestáns hangadói között Röszler mellett feltűnt Okolicsányi Pál is. Zsilinszky már az 1708. májusi vallási viták kapcsán említi a nevét, Heckenast Gusztáv szerint azonban az év júniusáig a kurucok fogságában volt, és csak szeptemberben tért az uralkodó hűségére.107 A következő évben viszont már egyértelműen a protestáns tábor egyik meghatározó egyénisége, és ezt a pozícióját később is megőrizte. 103 Zsilinszky (1897), 311-329. 104 Az első emlékiratokat ld.: Zsilinszky (1897), 336-344. 105 Zsilinszky (1897), 337. 106 Zsilinszky (1897), 348. 107 Heckenast (2005), 314. A Turóc megyei követek ónodi lekaszabolása kapcsán került fogságba. A fia volt az egyik meggyilkolt követ. (Uo.) 32
