Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN Az 1709. évi vallásügyi vita középpontjában az előző évi sérelmekre adott királyi válasz 33. pontja állt, melyben az uralkodó a klérus követelését mellőzve a két protestáns felekezetet bevettként említette, és kilátásba helyezte az 1681., valamint az 1687. évi vallási cikkelyek megerősítését, vagyis a korlátozott vallásgyakorlat érvényben maradását. Az uralkodói leirat a protestánsok körében sem aratott osztatlan sikert: a június 25-i konventülésen többen a szabad vallásgyakorlat kimondásáért kívántak harcolni, de Okolicsányi a kompromisszumos megoldást szorgalmazta. A klérus tagjai közül ebben az évben emelkedett ki Spáczay Pál esztergomi kanonok, aki nagy hévvel támadta Okolicsányit az alsótábla ülésein. Az ő vezetésével a klérus továbbra is kitartott amellett, hogy a két protestáns felekezet csak megtűrt lehet az országban. Ezzel nyilván a világi katolikusok is egyetértettek, mert a követelés bekerült az uralkodó leiratára válaszoló rendi replikába.108 Spáczay Pál ezt követően egyébként előbb arbei választott püspöki címet szerzett, majd 1719-ben a szenttamási préposti címet nyerte el. 1745-ben, Esterházy Imre halála után káptalani helynökként vezette a széküresedésben lévő esztergomi főegyházmegyét, az erdélyi püspöki széket is felajánlották neki, de ezt nem fogadta el.109 Nem elképzelhetetlen, hogy későbbi karrierjéhez az országgyűlés alsótábláján játszott vezető szerepe is hozzájárult. A protestáns rendek végül Okolicsányi kompromisszumos javaslatát magukévá téve, az eddigi törvényekre hivatkozva kérték a vallásgyakorlat biztosítását. Memorandumukat maga Okolicsányi szövegezte meg. Ebben a bécsi békétől kezdve hivatkozik a protestánsok vallásgyakorlatára és hivatalviselésére vonatkozó törvényekre, valamint javasolja az artikuláris helyekről szóló törvénycikk110 kibővítését úgy, hogy a többségi felekezet mindenhol kapja meg a templomot, a kisebbséginek pedig jogában álljon újat építeni. Ez tehát tulajdonképpen a szabad vallásgyakorlat megfogalmazása, körülbástyázva a Corpus Juris korábbi rendelkezéseivel. Okolicsányi a memorandumot, egy sérelmi iratot és a klérus memorandumát cáfolni hivatott dokumentumot Bécsbe vivő küldöttségnek is tagja volt.111 A klérus 1712. évi, az „ötödik rend" elleni kirohanásnak már 1709-ben volt előzménye. Az augusztus 13-i ülésnapon, csakúgy, mint három évvel később, Okolicsányi kívánta ismertetni az „evangélikus rendek" álláspontját, ekkor a rózsahegyi zsinattal kapcsolatban. A klérus egyenesen a protestánsok kidobását követelte az ülésteremből, amiért evangélikus rendekről beszélnek. Az ügy olyan komoly indulatokat gerjesztett, hogy magának a prímás-érseknek kel108 Zsilinszky (1897), 351-357. 109 Kollány (1900), 327. 110 1681. évi XXVI. te. 111 Zsilinszky (1897), 365-372, 382. 33
