Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN Catholicorum és a Corpus Evangelicorum formációba tömörült. A vesztfáliai béke rendelkezései értelmében lehetőség volt arra, hogy a felekezeti kérdéseket e két csoport külön vitassa meg, majd pedig paritásos alapon hozzon döntést (itio in partes), így elejét véve annak, hogy a többség felülkerekedhessen a kisebbségi állásponton.100 A két politikai csoportosulás gyökerei azonban korábbi időszakra nyúlnak vissza (az Unió és a Liga, végső soron pedig a schmalkaldeni szövetség létrejöttére), de a magyarországi protestáns politikai csoport is bizonyíthatóan létezett jóval a 18. század első országgyűlése előtt. Már az 1634-35. évi soproni országgyűléstől kezdve felbukkan a forrásokban az „evangelicus status" kifejezés, sőt a klérus azt említi meg az ötödik státus elleni egyik későbbi érvelésében, hogy azt II. Mátyás korában hozták létre erőszakkal.101 A német és a magyar modell közötti legjelentősebb különbség kétségtelenül az, hogy a magyar protestánsok politikai csoportosulását nemcsak törvénybe nem foglalták, de a katolikus többség annak is minden erővel elejét akarta venni, hogy az a szokásjogba beépülhessen. Ezért tiltakoztak minden alkalommal, amikor valamelyik protestáns követ a status evangelicus nevében kívánt nyilatkozni. A protestáns követek viszont minden lehetőséget megragadtak annak érdekében, hogy politikai érdekszövetségüket elismertessék. Ez azonban hivatalosan nem sikerült nekik: sem az uralkodó, sem pedig a kormányszervek nem használták az országgyűléssel történt érintkezéseikben a status evangelicus kifejezést, bár a protestáns követek 1712-ben, az egyik audiencián egyszer hallani vélték az uralkodó szájából e fogalmat.102 Magánemberként viszont a király és hivatalnokai számos esetben fogadták a protestáns követek képviselőit, és meghallgatták panaszaikat. A protestáns követek politikai csoportosulásának külön összejöveteleket is szerveztek, melyet evangélikus konventnek neveztek. Korszakunkban ez a gyűlés már 1708. március 13-ától ülésezett időközönként. Összehívását természetesen az országgyűlés vallási tárgyú vitái tették indokolttá, mivel nem sokkal a diéta megnyitása után ellentéteket szült a követek eltérő utasítása a protestáns vallásgyakorlat tárgyában. Ebben az évben a protestáns ügyek vezéralakjává Röszler (Reszler) András királyi jogügyigazgató vált, aki politikai kapcsolatait felhasználva küzdött a protestánsok valláspolitikai célkitűzéseinek megvalósításáért. Mivel a katolikus többség nem akart hozzájárulni ahhoz, hogy a protestáns követeléseket felvegyék az országos sérelmek közé, Röszler közvetlenül a két királyi biztossal tárgyalta meg a vallásügyet. De a protestáns követek más tisztviselőket is megkerestek ügyük előmozdítására, sőt külön emlékiratot is szerkesztettek az uralkodónak, melyet kül100 Aretin (1997), 20-21. 101 Szíjártó (2005), 272-273. 102 Thury (1903-1904), II., 11. 31
