Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András ülésrendben nyer kézzelfogható kifejezést, vagyis aki előkelőbb helyet foglal el egy politikai, társadalmi eseményen, az a rendi táboron belül is előkelőbb pozícióval rendelkezik. Johann Christian Lünig így foglalja össze a korabeli ember véleményét a társadalmon belüli hierarchiáról: „Az oroszlán előbbre való, mint a farkas, a Nap előkelőbb, mint a Hold, a gyémánt értékesebb, mint a kristály. Az értelmes lények között az angyal megelőzi az embert, a szülő a gyermeket, az idős a fiatalt, a feljebbvaló az alattvalót, már a Szentírás, vagyis az isteni rendelkezés alapján is. Hogy miért történik mindez, arra a természet és az értelem is szolgáltat magyarázatot. Minden teremtett dolgot hasznossága alapján ítélnek meg, előnyei és hátrányai alapján, aszerint, hogy előmozdítja vagy károsítja a világ jólétét. A hasznosabb a kevésbé hasznos, a tartósabb a kevésbé tartós stb. elé kerül, az értelem pedig a dolgok e tulajdonságainak felismerése alapján állítja fel a sorrendet. Tehát mindenki, aki a dolgot éretten végiggondolja, belátja annak alapos okát, miért állítja az értelmes ember összehasonlítás alapján az egyik teremtményt a másik elé."81 Jonathan Dewald pedig történészként így tekint a kora újkor emberének erre a szemléletére: „A társadalmi hierarchiába vetett hit rendkívüli módon ki tudta élezni a versenyt, mert abban a hierarchikus világban, ahol minden nemesi családnak valamelyest különbözött a státusa a másikétól, az egyes ember szükségszerűen csak a másik rovására juthatott előnyhöz. A 16-17. századi nemesség ezt a világfelfogást jellemző módon az elsőbbségi jog állandó tudatosításában: a körmenetek élén haladásban, a megbecsült hivatalok és a legjobb templomi helyek elfoglalásában látta megtestesülni. Ezeken az önmagukban sokszor elképesztően jelentéktelen, de a szereplők szemében rettentően fontos dolgokon nemzedékeken át folyhatott a küzdelem..."82 És ez a következő évszázadban sem volt másként. De nem csak egyes nemesek vagy nemesi családok között dúlt elkeseredett harc az elsőbbségért, a kora újkori diplomácia is szolgáltat példákat a praecedentia-vitákra. A 16. és 17. században a Spanyol Királyság folytatott ádáz küzdelmet Franciaországgal a rangsorrendről. Ez a nemzetközi diplomáciai eseményeken a követek sorrendje közötti vitákban jelent meg. Mindaddig ugyanis, amíg Spanyolország területén több államalakulat működött, nem volt kérdéses Franciaország elsőbbsége az Ibériai félsziget királyságaival szemben. A nevezetes házasság és a reconquista lezárulása azonban megteremtette a lehetőséget az egységes Spanyolország létrejöttéhez, V. Károly császár spanyol királysága pedig megnyitotta az utat a rangemelkedésre. Nem csoda, hogy a katolikus királyok képviselői megkísérelték a későbbiekben is megőrizni a Károly uralkodása alatt megszerzett pozíciót, és a legkeresztényibb király követei előtti, közvetlenül a német-római császár 81 Lünig (1719-1720), I., 7. 82 Dewald (2002), 115. 24
