Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN képviselői utáni helyet követelték maguknak a diplomáciai eseményeken. Ennek első megnyilvánulásai a trienti zsinat utolsó éveiben a spanyol és francia követek között lezajlott, néha a tettlegességig fajuló pozícióharcok voltak. A századvég franciaországi belpolitikai eseményei, a katolikus többség és a hugenotta kisebbség közötti háború ugyan egy időre a spanyol érdekeknek kedvezett, a Bourbon dinasztia trónra lépése után azonban ismét fellángoltak a viták.83 Természetesen a vesztfáliai békekonferencia, közelebbről a münsteri tárgyalások során is előkerült ez a kérdés. A francia nagyhatalmi pozíció erősödését mutatja, hogy már a münsteri konferencia megnyitásán sikerült elérni a francia követnek a spanyollal szembeni elsőbbségét: ő vonulhatott be közvetlenül a pápa és a császár követe után a nyitóünnepségre. Emiatt a spanyol követ távol is maradt a ceremóniától.84 A vesztfáliai tárgyalások másik helyszíne, Osnabrück sem volt mentes a pozícióharcoktól. Ezek közül a magdeburgi érsekség követének helye körül kialakult vita volt a legjelentősebb. Magdeburg egykor egyházi fejedelemség volt, ezért az egyháziak tábláján kívánt ülni, mivel azonban a 16. század folyamán szekularizálták, a katolikus fejedelemségek nem akarták elismerni ezt a jogát, és korábbi birodalmi gyűlési határozatokra hivatkozva megpróbálták kizáratni a tárgyalásokból. A hosszadalmas küzdelem végül azzal az abszurd megoldással zárult, hogy a magdeburgi követ részére a világi és az egyházi fejedelmi tábla közé egy külön asztalt állítottak, ezzel jelezve a fejedelemség különleges státuszát.85 Ilyen megoldással a magyar országgyűlésen is találkozni fogunk. A politikai elit hatalmi reprezentációjának kitüntetett helyszínei voltak a királyi udvarok. Az egyes kiemelkedő események (koronázás, esküvő, temetés stb.) alkalmával rendezett ünnepségek kiváló alkalmat szolgáltattak a bel- és külföldi politikai szereplők rangsorrendjének látványos megjelenítésére. Különösen fontos szerepet töltöttek be ezek az események azokban az államokban, amelyek nem rendelkeztek önálló királyi udvarral, így a Magyar Királyságban is. Ahogy láttuk, itt a koronázás és az ahhoz kapcsolódó ceremóniák adtak alkalmat a reprezentációra: a továbbra is adományozott magyar udvari méltóságokon keresztül „virtuálisan" tovább élő, de ténylegesen a bécsi (rövid ideig a prágai) központ létrejötte miatt nem működő magyar királyi udvar ekkor ugyanis újra jelenvalóvá vált. Ez a magyar rendiség mellett a Habsburg uralkodók érdekeit is szolgálta: a tovább adományozott udvari tisztségek és a magyar királyi udvarnak a koronázások alkalmával történő újjáéledése a Szent Római Birodalom után rangban következő Magyar Királyság feletti Habsburg uralmat is reprezentálta.86 83 Levin (2002), 233-264. 84 Rosseaux (2010), 21-54. 85 Brunert (1998), LX-LXXVIII. 86 Pálffy (2010a), 333-339. 25
