Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András elsőszülöttségi örökösödést. Formálisan azonban 1687-ig sem ő, sem pedig utódai nem tudták elérni a királyválasztás eltörlését, így azt más európai példából okulva megkísérelték pusztán királyelfogadásnak tekinteni. A magyar rendek viszont továbbra is választásról beszéltek, még ha az 1547 óta csak a Habsburg dinasztián belüli választásra szorítkozott is.58 Meg kell jegyeznünk, hogy az 1526 és 1687 közötti időszakban ennek a kérdésnek egy kivétellel nem volt gyakorlati jelentősége. Ez a kivétel Mátyás főherceg 1608. évi magyar királlyá választása volt, amikor a rendek nemcsak éltek a dinasztián belüli választás jogával, hanem komoly engedményeket is kicsikartak az uralkodótól.59 A királyválasztás jogának fennmaradása így ezt az esetet leszámítva elsősorban szimbolikus jelentőséggel bírt: a rendek hozzájárulása nélkül nem léphetett uralkodó a magyar trónra. Ennek súlyával Bécsben is tisztában voltak, ha ez nem így lett volna, akkor nem tett meg volna mindent Lipót és környezete 1687-ben, hogy a Habsburg ház örökösödési jogát törvényben is garantálja.60 Az 1687. évi II. törvénycikk alapvetően írta át a korábbi helyzetet. Ha a rendek fent kívánták tartani azt a jogot (vagy látszatot), hogy az ő hozzájárulásuk is szükséges az uralom átvételéhez, az inauguratióhoz, akkor ehhez az uralkodás megkezdése előtt a hitlevél (diploma inaugurale) mellett már csak a koronázást használhatták fel. így a magyar rendiség szemében a királykoronázás a királyelfogadás szimbólumává vált.61 A pozsonyi királykoronázások szertartása néhány kisebb, de távolról sem jelentéktelen változást leszámítva a magyar tanács 1561. évi javaslatában megfogalmazottak szerint ment végbe. Ez a javaslat Miksa 1563. évi megválasztását és koronázását volt hivatott előkészíteni, mely az első inauguratio volt Székesfehérvár török kézre kerülése óta (I. Ferdinándot még Székesfehérváron koronázták, 1527-ben). Tehát a pozsonyi koronázások rendje a kezdetektől fogva nagyrészt változatlan volt.62 A kisebb, de mégis nagy jelentőségű változások egyike az volt, hogy a nádor nem tette fel az egybegyűlteknek azt a kérdést, hogy kívánják-e a jelenlévő főherceget Magyarország királyává koronázni. A változás mögött komoly vita állt, melyet nem az országgyűlésen, hanem az 1712 februárjában tartott bécsi miniszteriális konferencián folytattak le. A vitára az adott okot, hogy Seilern Frigyes udvari kancellár az 1687. évi II. törvénycikkre tekintettel nemcsak fölöslegesnek tartotta a nádor által feltett kérdést, hanem az örökösödési törvénnyel kifejezetten ellentétesnek is. Ugyanígy ítélte meg a prímásnak azt a kérdését, melyet a koronázás előtt, a 58 Pálffy (2010a), 252-265. 59 CIH 1608-1657, 6-43. 60 Ennek részletei: Fraknói (1922). 61 Vö. Barcsay (2002) 267-269. 62 Pálffy (2010a), 333-338. 20
