Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN Pontificale Romanum63 előírása szerint fel kellett tennie a trónörököst bevezető asszisztens püspököknek: „Méltónak és alkalmasnak tartjátok-e őt erre a méltóságra?"64 Keresztély Ágost azonban ragaszkodott hozzá, hogy válasszák szét a szertartás egyházi és világi részét, a liturgikus cselekményeknél pedig minden változtatást vagy kihagyást megengedhetetlennek tartott. A korabeli liturgikus felfogásra jellemzően ezt nemcsak azzal indokolta, hogy az asszisztens püspököknek feltűnhetne a módosítás, őt pedig ezért Róma felfüggeszthetné, hanem úgy gondolta, a változtatás az egész koronázás egyházi érvényességét is megkérdőjelezné. A formula megtartásáért cserébe megígérte, hogy beszédében többször is használni fogja az örökös király kifejezést. Esterházy nádor viszont hajlandó volt kérdése elhagyására, és ezzel Keresztély Ágost is egyetértett, mivel ez megítélése szerint a koronázás világi részéhez tartozott, még akkor is, ha korábban az egyházi szertartás során hangzott el.65 Seilern régebbi ordók felkutatásával próbálta elérni, hogy a szertartásból a prímás kérdése is kikerüljön, ez azonban nem sikerült neki: a koronázás egyházi része továbbra is a Pontificale Romanum előírásai szerint zajlott.66 A szertartásból tehát csak a nádor háromszori kérdése került ki az örökös királyság intézményének bevezetése után. Nem szűnt meg azonban a nádornak az, az előzőhöz hasonlóan a 16. század elejétől kezdve gyakorolt joga, hogy a koronázás aktusakor az esztergomi érsekkel együtt tegye az uralkodó fejére a Szent Koronát.67 A nádor tehát a magyar rendiség képviselőjeként közreműködött az inauguratióban, szimbolizálva azt a rendi felfogást, hogy az uralkodó a rendek beleegyezésével és közreműködésével válik Magyarország királyává. Az alábbiakban egy csokorba gyűjtöttem a szertartásnak azokat a szimbolikus mozzanatait, amelyekben a rendek kinyilvánították, hogy elfogadják Károlyt uralkodójuknak. Ehhez egyrészt Johann Christian Lünig munkáját használtam, amely általánosságban ismerteti a magyar- országi koronázási szertartást,68 majd beszámolót közöl Károly koronázá63 A római egyház főpapi szertartáskönyve. Ez tartalmazza a királykoronázás egyházi szertartását is. 64 „Scitis illum esse dignum, et utilem ad hanc dignitatem." Mire az egyik asszisztens püspök ezt válaszolja: „Et novimus et credimus eum esse dignum et utilem Ecclesiae Dei, et ad regimen hujus Regni" (Megvizsgáltuk és hisszük, hogy méltó és alkalmas Isten Egyházának, és e királyságnak kormányzására). Pontificale Romanum,105. 65 Bartoniek Emma szerint a néphez intézett kérdés már Szent István koronázásakor is elhangzott, mert a szertartás a német gyakorlat átvétele volt. Itt a koronázást végző főpap tette fel a kérdést a népnek, hogy akarják-e a jelenlévőt királyuknak. I. Ferdinánd koronázásán pedig már biztosan a nádor tette fel a kérdést. Bartoniek (1939) 34,118. 66 Barcsay (2002), 196-200. 67 Pálffy (2010a), 260-261. 68 Nachricht von der Wahl und Krönung eines Königs in Hungam, und was vor Ceremonien dabey observiret werden. Lünig (1719-1720), II. 45-60. 21
