Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában

Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN betoldás nélkül, mert arra, úgymond, akkor József kiskorúsága miatt volt szükség, a felnőtt Károly diplomájából azonban ki kell hagyni. Ez minden­képpen kompromisszumos megoldásnak tekinthető: a rendek tudták, hogy az udvar nem térne vissza az 1687 előtti állapothoz. Még komolyabb önmér­sékletre (vagy túlzott optimizmusra) utal azonban, hogy a felsőtábla kérése ellenére ezt a döntésüket sem közölték, hanem úgy nyilatkoztak, hogy meg­várják az uralkodó propozícióit, hátha abban szó lesz a hitlevélről.47 A Károly megérkezése utáni napon rendezett audienciát követően ki is hir­dették a propozíciókat, ebben azonban a várakozással ellentétben nem került elő a diploma szövege. Ezért az alsótáblai rendek azt kérték a prímás-érsektől és a személynöktől, hogy hozza el számukra az uralkodó diplomájának máso­latát. Ok ezt, félve a várható konfliktustól, nem vállalták, de az is lehet, hogy már korábban értesültek a diploma tartalmáról.48 Más megválasztott követek végül a következő napon meghozták a másolatot a felsőtáblának, ez pedig továbbította azt az alsótáblai rendeknek. Az alsótábla a diplomát ünnepélyes keretek között, felállva és a Veni Sancte Spiritus szekvenciát mondva fogadta. Az ünnepélyes hangulat azonban nem tartott sokáig, mert amikor Meskó Adám felolvasta a szöveget, kiderült, hogy az megegyezik I. József 1687-ben elfogadott diplomájával, ráadásul tartalmazza a revíziós klauzulát. Ezután szavazásra került a kérdés az alsótáblán, ahol mindegyik rendi csoport tá­mogatta azt a javaslatot, hogy vagy kerüljön ki a sérelmezett szövegrész a diplomából, vagy pedig, ha ez az idő rövidsége miatt nem lehetséges, kerül­jön bele a szövegbe egy olyan záradék, mely ezt a kitételt érvényteleníti.49 A döntést közölték a felsőtáblával, a prímás-érsek és a nádor pedig az uralko­dó elé terjesztette az ügyet. Károly megígérte, hogy orvosolni fogja a rendek sérelmét. A következő napon sor került a koronázásra. így mégsem sikerült a rendeknek az a törekvése, hogy az eskütétel előtt változtassanak annak szö­vegén és a hitlevélen. Akérdés az 1712. évi tárgyalásokon nem is került elő többet, végül azonban Károly az 1715. évi dekrétumban az 1687. évi állapothoz képest két enged­ményt is tett a rendeknek. Először is a II. törvénycikkel bekerült a törvények közé a koronázási hitlevél, melyet szövege szerint „még szerencsés megkoro- náztatásunk előtt" kaptak meg a rendek. Ez, mint láttuk, tulajdonképpen meg is felelt a valóságnak. A revíziós klauzulát végül benne hagyta az uralkodó, de a dekrétum következő, III. cikkelye „bővebb kijelentést" tett az utódlásról és az uralkodásról. Ebben Károly egyrészt nyomatékosította a Habsburg fér­fiág magszakadása esetén az 1687-ben is törvényileg garantált királyválasztó 47 Thury (1903-1904), I., 408-409, Barcsay (2002), 122. 48 Barcsay (2002), 123. 49 „voxok szedettek, azok pedig mindenik táblától egyaránt adattak." Thury (1903-1904), П, 7. Ez azért érdekes, mert május 18-án a klérus táblája József diplomájának elfogadása mellett sza­vazott. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom