Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XI>

rendelkeznek, és nem is állnak püspöki joghatóság alatt. És pont ez a meggondolás az, amely általában a püspökök alá közvetlenül nem tartozó jámbor szerzeteseket általuk megvetette és kevésbé elfogadottá teszi. [p. 75.] Ez az elv kiváltképp a jámbor cisztercieket és főtisztelendő vezetőiket bántja kiváltságaik és különleges jogaik miatt.

Ami ezen felül a másik meggondolást illeti, hogy a magyarországi papság semmi esetre sem engedi ki szívesen kezei közül az ősi rendek apátságait, illetve fejéről nem szívesen adja át azok apáti infuláit, mely apátságok birtokai nagy részben világi urak kezén forognak, ezért ezek egymásnak törvényes lekötelezettjei.

A harmadik ok: mivel Magyarországon a plébániák siralmas állapotban vannak, és kánoni osztályrésszel sincsenek ellátva,62 ezért a plébánosok innen az ősi alapítványok birtokrészét élvezik, és szerfelett nehéz, hogy úgy mondjam, inkább lehetetlen lenne ezt tőlük elvenni. Annak oka pedig, hogy miért vannak siralmasan ellátva a plébánosok az, hogy az összes tizedet a püspökök veszik fel; a papok közül sokan szegénységben tengődnek Magyarországon, sőt, csak a stóladíj63 marad meg nekik, amely köztünk szólva is nagyon kevés. Azt mondják, azért viseltetik a bíboros oly ellenséges lelkülettel apát urainkkal szemben, mert egy osztrák főpap őt tudomásom szerint császári bérencnek nevezte, stb.

Végül pedig az ellenkezés és megtagadás utolsó oka a magyarok tekintetében az újdonság, vagyis hogy eddig még a sarut vagy csizmát sem akarták megengedni (bárcsak a vallást illetően is így viselkedtek volna), és mindig kifogásolták és közbekiáltották, hogy az nincs benne, vagy kifejezetten tiltja a Tripartitumuk, amely számukra szentebb, mint a zsidóknak a Talmud.

Mindazonáltal mivel mind a bíboros, mind a herceg nádor számára terhesnek tűnt, hogy a császári-királyi közbenjárás eredményét tekintve üres hitegetés maradjon, főképp mert tudták, hogy Őfelsége a dolgok véghezvitelében és megbízásában [p. 76.] körültekintő és gondos, és semmit nem parancsol hiába, és nem is engedi a parancsait figyelmen kívül hagyni. Ezért az a hír járja, hogy ülésezésük közben azt a köztes álláspontot találták ki, hogy ha valaki, bármely rendből egy széket nyer a főrendi táblán, annak mindig infulát viselőnek kell lennie, és neki személyesen, nem pedig helyettese útján kell megjelennie.

Ennek az egész ügynek a sikerét pedig az idő és a végzet hozza meg. Én a magam részéről úgy vélem, hogy nem éri meg a fáradságot oly nagyon sürgetni az ügyet, főképp mivel az nem történhetne meg a jó hírnevünk és a vallásos alázatosságunk sérelme nélkül, amelyre ellenfeleink ismételten figyelmeztetnek.

62 Azaz nem kapják meg a kánonjog szerint nekik járó juttatásokat. Az alsópapság ellátása a lelkészpénztár 1733. évi felállításáig rendezetlen volt.

63 Az egyes egyházi cselekményekkor (keresztelés, esketés, temetés stb.) a papnak juttatott adomány.

133