Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XI> járt ezután esküt tesz. Nehezen tudnak megegyezni ebben a tárgyban, azért, mert egyesek a lipótit, míg mások a józsefit tűzik ki követendőnek, az összes eretnek a lipótiért, a papság pedig a józsefiért kiáltott. Mindkét oldalnak volt ésszerű oka: a lipóti eskü tartalmazott mind az ágostai hitvallású, mind a helvét vallású nem katolikusok számára lehetőséget, és azoknak sok más, a katolikus vallásra rendkívül ártalmas kedvezéseket, például saját lelkészek tartására, azokra való tekintettel, akik katolikus helyeken laknak, továbbá a saját házukban saját vallásuk gyakorlására stb. Mivel ezek közül semmit nem tartalmaz a józsefi eskü, nem különös, hogy a katolikusok, éppúgy, mint a papság záptojásként említendőnek mondja azt. Tehát a papság és a katolikus rendek voksa megvédte azt az állapotot. [p. 72.] Egyébként arról tárgyaltak és úgy rendelkeztek, hogy bármekkora javadalomra, vagy bármilyen címen is tettek szert külföldi nemzetek fiai Magyarországon, azok kötelesek az indigenátus megszerzésére, a kötelezettségek teljesítésére, tudniillik az eskü és ezer arany letételére. 19-én, a délutáni órákban az olyannyira áhított, felszentelés előtt álló király a bevonulását ünnepelte, ahová uralkodói pompával és csillogással érkezett meg, s mindez délután két órától este hat óráig tartott. Ennek rendje és lefolyása mindenben a meghatározottakhoz volt hasonló, ezért itt ehhez felesleges bármit is hozzáfűzni. Maga a király Magyarország határán lóra szállt: igen értékes magyar ruhát viselt, fején pedig egy magyar föveget, melyet igen értékes tollak és csillogó drágakövek díszítettek, majd egyedül, tizenkét szolgáló kíséretében a hajóhídon át nagy ágyúdörgés közepette a városból a fellegvárba lépett. Itt a bíboros és az egész pluviálét és infulát57 viselő papság üdvözölte a lóról leszálló uralkodót, majd a fellegvár kápolnájába vezették, ahol részt vett a bíboros tartotta ünnepélyes Szent Ambrus himnusz58 éneklésén, végül lakosztályába vonult vissza. <XI> 20-án reggel, kilenc óra körül, a fent említett rendelkezés szerint a karok és rendek mindnyájan a fellegvárba mentek, melynek kápolnájában a bíboros úr ezúttal ünnepi szentmisét mutatott be, püspöki asszisztenciával, a Szentlélek tiszteletére,59 melyen ő császári felsége az ország előkelőivel, és az udvari főméltóságokkal együtt [p. 73.] a szokott ájtatossággal vett részt. 57 Papi palástot és püspöksüveget. 58 Vagyis a Te Deum. 59 Veni Sancte. 131
