Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <X> Ezen az ülésen adták elő a jezsuita emlékiratokat az országlakosok házában megszerzendő üléshelyről. Ami alatt [p. 70.] hatalmas és zavaros lárma keletkezett, mivel egymásért és egymás ellen is kiáltoztak. Valóban bámulatba ejtő, hogy nemcsak a fő kálvinista Okolicsányi,55 hanem más szektáriusok is egyhangúlag kiáltottak a jezsuiták miatt. Téved, ki úgy gondolja, hogy a világ modern államszerkezete száműzetésben él Magyarországon. Mindazonáltal úgy zárták le a vitát, hogy az ülésre bebocsátást nyernek, de iparkodjanak, hogy el tudják magukat választani az osztrák tartománytól. A tartományfőnök pedig azt mondta, hogy ez nincs hatalmában, és e kérdésben ellenáll az udvar. Egy magyar pedig erre azt válaszolta: így van, a tisztes atyák bizony igyekeznek önállósodni a tartománytól, de vannak közöttük, akik az udvarnál fáradoznak, hogy megmaradjon a kötelék, és úgy vélik, hogy így megmentik a kecskét és a káposztát is. Ezután az Őfelségének felajánlandó tiszteletdíjat56 hozták fel és tanácskoztak róla, de nem tudtak megegyezni az érték vagy a forrás tekintetében, hogy azt miből kell fizetni, mivel egyesek azt kiabálták, hogy a fejadót a személyben kell megbecsülni, mások pedig, hogy portában kell. Sőt a magyar urak magában a felajánlandó összegben sem tudtak megegyezni. A bíboros pedig felajánlotta, hogy a pénzt a szokásos kamattal megelőlegezi. <X> Május 18. Újból gyűlés mindkét házban Azon az ülésen két jezsuita rektor atya első ízben kapott helyet a gyűlésen, közülük egy, ahogy ő mondta, a legfiatalabb szerzetének nevében rövid beszédben hálát adva így szólt a rendekhez: ha nem eléggé szolgált rá eddig erre a kegyre, azon fog iparkodni a társaság, hogy azt legalább a jövőben kiérdemelje, [p. 71.] Ezután ezen atyák ellen Okolicsányi, a kálvinisták vezetője felkelt, mondván: az evangélikus és a református rendeket megsértette a jezsuiták emlékirata, amelyben őket rossz szándékúnak nevezték. Azonban az összes katolikus, akik kétszeres létszámmal felülmúlták a szektáriusokat, a kálvinisták ellen nagy hangon és tömegesen kiabáltak. A rektor atya pedig az előbb említett kálvinistáknak csupán a bocsánatkérést említette. Egyébként ezen az ülésen különösen a királyi eskü formuláját illetően tárgyaltak, amelyet a koronázás előtt a király a karoknak szokott adni illő rendben azok jogainak és kiváltságainak megőrzésére, amely határozatra mindval, kiszabadulása után Egerben telepedett le, és ott is halt meg. 55 Okolicsányi Pál turóc megyei követ. О valójában evangélikus volt. 56 Vagyis a koronázási ajándékot. 130
