Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <IX>

lú adományát. Ezt megvitatták, és az említett adomány ellen semmit nem hoztak fel, csak hogy a nevezetes Odescalchi úr vállalja a honosítást, tegyen esküt, és a magyar törvények szerint fizesse meg az ezer arany adót a honosításért.

Negyedszer. Ezt az adót, miután a rendek bekiabálták, a többi külföldi uraktól is kérték, akiknek magyar birtokot adtak.

Felvetettem, hogy azokra a visszatérő egyháziakra is érteni kell-e az illetékfizetési kötelezettséget, akik már hat évszázada a királyságban működnek és indigenátust szereztek. Senki nem helyeselt vagy tagadott határozottan. A kérdés oka az egyházi uraknak az általános gyűlésen tett minapi kijelentései voltak, akik azt kívánták, hogy a heinrichaui és a klosterbrucki apát úr egyaránt vállalja a honosítást, azonfelül tegye le az esküt és az ezer aranyat.

Azon a napon a heinrichaui perjel atya50 visszatért ide, újból kérve és sürgetve az elöljárójának a mágnások közti ülőhelyet, amit a minap az egész papság elutasított a fentebb bővebben felvezetett okokból. Az apát úr, tudniillik a heinrichaui, a királyi meghívót megkapva Húsvét ünnepe előtt a monostorból elindult annak ellenére, [p. 69.] hogy már másodszor kapott súlyos, végzetes gutaütést, emiatt fejének nagy bénultságától és zavarodottságától szenvedett, másrészt konventjének ügyei lefoglalták, és az utazástól eltanácsolták, mégis a legrosszabb, nem kevésbé költséges, mint veszedelmes postautakon Bécsbe ment. Ott Őfelsége előtt kihallgatáson volt, és mivel bőkezűen bánt az udvaroncokkal, két-két császári ajánlás volt birtokában a mágnások között megszerzendő ülés érdekében, amelyek nem hozták meg a kívánt eredményt, amint az előrebocsáttatott. Sőt, kívánatos lett volna, hogy ez a kérés elmaradjon, és ily körülmények között a rend megbecsülésében és tisztségében érintetlen maradjon, és az említett apát urat is néhány ezer aranyforint ne terheljen meg.

Az apátság, amelyet a heinrichaui monostor vásárolt a lilienfelditől, és Circiumnak neveznek, mások pedig Schirciumnak hívnak,51 a veszprémi egyházmegyében fekszik Pápa mellett. Az említett monostor erre az apátságra a perjel atya állítása szerint kifizetett több, mint 150.000 forintot. És amint azt ott nekem Henrik atya, az adminisztrátor52 megerősítette, nem jövedelmez még évi ötszáz forintot sem. Ott pedig három, a papi rendhez tartozó személy van. Péter atya,53 a korábbi adminisztrátor, aki levelezést tartott fenn Heister császári tábornagy úrral a felkelők ellen, és akit Eger legborzalmasabb börtönébe vetettek, abban nem régen siralmasan fejezte be életét.54

szírozásában vállalt szerepére tekintettel adományozta a szerémségi birtokokat: Péterváradot, Szalánkemént és Zimonyt. so peschel Arnold heinrichaui perjel.

51 A zirci apátságról van szó.

52 Schneider Henrik zirci adminisztrátor (1711-1715)

53 Hoffmann Péter volt zirci adminisztrátor (1701-1703)

54 Valójában Wilchelm Sebastian zirci szerzetest vetették börtönbe a kurucok kémkedés vádjá129