Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Gottfried Barna: A székely hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén
A Székely Hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén terén járatlan szegényparasztságot készült tájékoztatni a kollektív gazdálkodás előnyeiről. Zsédely április 19-én Talpas Ferenc helyi párttitkár kíséretében azzal a szándékkal kereste fel a jegyzőt, hogy bejelentse a gyűlést. Kandó Ferenc községi jegyző viszont bemutatta nekik a Streicher-féle rendeletet, illetve arról tájékoztatta őket, hogy a csendőrök kitűzték a kakastollat és felvarrták a rangjelzéseiket, a régi rend, a közigazgatás helyreállt.8 A beszélgetésnél jelen volt Papp József folyambiztos is, aki előttük ellenforradalmi kijelentést tett, vélhetően neki tulajdonítható a Zsédely későbbi vallomásában felbukkanó, a románok érkezéséről szóló hír, sőt Szatmárcsekén már azt is tudni vélték, hogy Budapesten is megbukott a kommunizmus. Feltételezhető, hogy szintén Papp József volt az, aki a csendőröket értesítette Zsédelyék érkeztéről. A községházát elhagyó Zsédelyt és Talpast a kocsmánál letartóztatta Körmendy Elek őrsparancsnok és Márton János csendőr. Meg kell itt jegyezni, hogy a későbbi csendőrségi vizsgálat „tapintatlannak" nevezte Körmendy eljárását, sőt szabálytalannak is, mivel nem készített az esetről tény vázlatot. Az őrsparancsnok a letartóztatottakat bekísértette a fehérgyarmati főszolgabírói hivatalba, ahonnan kihallgatásuk után szabadon engedték őket, mivel nem követtek el bűncselekményt. Az 1920-ban lefolytatott bírósági eljárás során Talpas egyszer vallotta azt, hogy Zsédelyt a csendőrök Csekén megverték, ami nem elképzelhetetlen, de inkább tűnik úgy, hogy ezzel akarta a későbbi események miatti felelősséget az agitátorra hárítani.9 Fehérgyarmatról Zsédely Beregszászba ment, ahol tájékoztatta a direktóriumot a Csekén és Gyarmaton hallottakról, tapasztalatokról. Meglepődve konstatálta, hogy valaki már megelőzte, a beregszászi vörösök már mindenről értesültek. Dr. Simon Mózes, a direktórium elnöke utasítást adott a helyi Vörös Őrségnek, hogy fojtsák el a szatmárcsekei ellenforradalmat. Másnap, április 20-án mintegy negyven főből álló vörös különítmény érkezett a faluba. A Polónyi Károly vezette alakulathoz felszólításra csatlakozott Talpas Ferenc is, ő kísérte azokat a csendőrőrs épületéhez, amit a vörösök körülzártak és tüzelni kezdtek. A laktanyában Körmendy Elek, Borbély Károly és Rákosi Simon csendőrök tartózkodtak, akik az ablakokon keresztül viszonozták a tüzet. Negyedik társuk, Szőke Mihály alőrmester - miután nem tudott bejutni az őrs épületébe - a laktanya folyosóján át az istállóhoz, majd a kerten és a mezőn keresztül a sonkádi őrsre menekült, ahol jelentést tett az általa tapasztaltakról. A támadóknak sikerült a laktanya folyosóját elfog8 Gyakorlatilag a megyei szintű közigazgatásba történt katonai beavatkozást követő megbízott főispáni rendelet „varázsütésre", pillanatok alatt visszaállította a „régi" közigazgatást és a rendfenntartó csendőrséget. Nem volt ez nehéz feladat, hiszen a Károlyi-korszak és a Tanácsköztársaság idején is helyükön maradtak a tisztviselők. A fehérgyarmati főszolgabíró, a szatmárcsekei jegyző, a csendőrök valamennyien hivatalban voltak 1919 áprilisában. A köz- igazgatás a forradalmak idején nem omlott össze, legfeljebb a tetszhalál állapotában volt. 9MNL BAZML SFL VII.2/b. B. 1799/1920. 71
