Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)

Gottfried Barna: A székely hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén

Gottfried Barna lalniuk, az őrsparancsnok Körmendyvel fejlövés végzett. Miután a csendőrök lőszere elfogyott Borbély Károlyt kézigránáttal ölték meg,10 Rákosit pedig puskatussal ütötték le. A mi vértanúink című írás szerzője szerint a két halott csendőr tetemét a vörösök szuronnyal összeszurkálták és összelövöldözték, ezt az állítást a tanúk vallomásai azonban nem erősítik meg. Az értékeiktől, ruhájuktól megfosztott halottakat a folyosón hagyták. A csendőrök bőrönd­jeit feltépték, az őrs kincstári bútorait összetörték, az iratokat az utcára szór­ták, a pénztárat feltörték, az épületet kifosztották. A használható és könnyen szállítható tárgyakat - ágynemű, ruházat, fegyverek, a csendőrök használa­ti tárgyai, értékei - szekérre rakták és a sebesült Rákosi Simon csendőrrel együtt Beregszászba vitték, ahogy ellenforradalmi kijelentései miatt Papp József folyambiztost is, akit az ostrom alatt tartóztattak le a római katolikus plébánián. Az elrabolt értékeket és a két foglyot a Kölcsey családtól rekvi- rált fogaton szállították el. A vörösök elvonulása után Tyukodi József, Orbán Zsigmond és Sarkadi Antal a laktanya verandájára vitte a holttesteket, ahol egy ágytakaróval terítették le őket. A különítmény parancsnoka Talpast bízta meg a harangszó és pap nél­küli temetés lebonyolításával, amire április 22-én került sor. Körmendy és Borbély holttestét 1920. május 20-án exhumálták, és egyházi szertartás mellett újratemették. Sírhantjuk fölé díszes emlékművet állítottak a követke­ző felirattal: „Körmendy Elek és Borbély Károly csendőr őrmesterek, akik 1919. évi április hó 20-án hősies ellenállás után a vörös katonák által legyilkoltattak. Emléküket bajtársi kegyelet őrzi."11 A laktanya ostroma utáni napon a realitásérzékét teljesen elveszítő, a hatalomtól megrészegült Talpas karddal az oldalán, pisztollyal a kezében „ámokfutott" Szatmárcsekén. A református pap előtt kijelentette, hogy itt ő az Isten, a Kölcsey család több tagját letartóztatta, majd rövid fogvatartás után elengedte őket. A bevonuló románok elől a borsodi Ónodra, később Budapestre menekült, majd Hajmáskéren, a Vörös Hadsereg kötelékében ka­pott feladatot. Vélhetően ez az oka annak, hogy az első kihallgatási jegyző­könyve12 Veszprémben készült. 1920-ban a Sátoraljaújhelyi Királyi Törvényszék halálra ítélte Talpas Ferencet, és kivégezték a zempléni megyeszékhelyen, ugyanott, ahol Papp József folyambiztos és Rákosi Simon csendőr fölött 1919. április 22-én a for­radalmi törvényszék ítélkezett.13 A beregszászi direktórium ekkorra már oda 10MNL BAZML SFL VII.2/b. B. 1799/1920. A források a halál okának tekintetében nem egyér­telműek. Az emlékiratban Körmendy halálokaként kézigránátot, Borbély esetében pedig szu­ronydöfést említenek. 11MNL SzSzBML XXXV.163.11. őe. 12MNL BAZML SFL VII.2/b. B. 1799/1920. 13 MNL BAZML SFL XVI.502.125/1929. Jónás Aladár dolhai, Papp József szatmárcsekei lakosok halálos ítéletei. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom