Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Politikai és társadalmi viszonyok... Magyarországon bevett egyházak mind jelentős közösségekkel rendelkeztek. A római katolikusok a 43%-át, a reformátusok 28%, az izraeliták 20%, az evangélikusok és a görög katolikusok pedig 4-4%-át alkották a lakosságnak.5 Bár a helyi népesség egészéhez viszonyított számarányuk folyamatosan csökkent, ennek ellenére a 18. század végén betelepült görög származású ortodox közösség még korszakunkban is jelentős befolyással bírt a város kereskedelmi életében. Bár vallási szempontból meglehetősen heterogén képet mutatott a város, ennek ellenére vagy éppen emiatt nem lett egyik felekezet meghatározó központja sem. Eger, Debrecen és kulturális szempontból Kassa közelsége sok szempontból korlátot jelentett a város számára. Erre példa, hogy a helyi polgárság már a 19. század utolsó évtizedeidtől megfogalmazta igényét egy saját, önálló egyetemre, ennek létrejötte azonban békeidőben nem valósulhatott meg. A város felsőoktatási intézményt végül kényszerű okokból az 1918-as és 1919-es események következtében fogadhatott falai közé. Diósgyőr társadalma az 1910-es években A vármegyei központtól alig néhány kilométerre fekvő Diósgyőr - az egykori mezőváros - vizsgált időszakunkban már csak nagyközségi jogállással bírt. Mégis a Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyárnak köszönhetően a 19. század második felétől egyre jelentősebb ipari központnak számított. Ez annak tulajdonítható, hogy a 18. század közepén a Fazola Henrik által alapított őskohó termelése az 1860-as évektől új lendületet vett, és Ómassa helyett egy másik, kedvezőbb helyen állami támogatással nagyüzemi vas- és acélgyártás indult meg. A következő évtizedtől a vasútépítéshez és nagy állami beruházásokhoz szükséges alapanyagokat és késztermékeket egyre nagyobb arányban a Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyár készítette. A századfordulóra az ipari létesítményekben már olyan nagyszámú munkásság dolgozott, hogy új lakások építésére is szükség volt. Ekkortól kezdve épültek az európai viszonylatban is jelentősnek számító komfortos, jellegzetes vörös téglás egy- illetve kétszintes házak, amelyek önálló kolóniát alkottak Miskolc és Diósgyőr között. A gyár alkalmazottai oktatásáról, művelődéséről és egészségéről is igyekezetett gondoskodni. A településrésznek külön fiú- és leányiskolája, kisdedóvója, kórháza, fürdője, tiszti kaszinója és egyéb közösségi terei valamint a hitélethez szükséges saját templomai voltak. 749 tótnak (szlovák), 156 ruténnek, 97 oláhnak (román) és 390 egyéb anyanyelvűnek vallotta magát. 1910-es népszámlálás 222. 5 Az 1910-es népszámlás szerint 22.005 római katolikus, 14.196 református, 10.291 izraelita, 2583 evangélikus és 2123 görög katolikus élt a városban. 1910-es népszámlálás. 222. 27
