Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Szűts István Gergely Az 1910-es népszámlás alkalmával Diósgyőr nagyközségben 17.221 személyt regisztráltak.6 A település Miskolchoz hasonlóan anyanyelvi szempontból homogénnek számított, igaz valamivel kisebb, 88%-os magyar többséggel. Mellettük 1271 (7,3%) tótot (szlovákot) illetve 572 németet (3,3%) regisztráltak még.7 Ezek a számok Diósgyőr nagyközség teljes egészére érvényesek, ennél a Vasgyárban azonban jóval színesebb volt a kép. Ennek oka, hogy a korábban ideérkezett vezetők, mérnökök többsége német, míg a munkásság egy jelentős része olyan szlovák származású személy volt, akik ekkorra már, ha nemzeti identitásukban nem is, de nyelvükben kétségkívül magyarrá váltak. Érdekes ugyanakkor, hogy a megyeszékhelyhez képest vallási szempontból homogénebb közösséget mutatnak a népszámlálási eredmények. E szerint Diósgyőr összlakosságának többsége, 69%-a római katolikus, 18%-a református, 7%-a evangélikus, az izraeliták, a görög katolikusok és az egyéb vallásúak száma pedig 5% alatt maradt.8 Diósgyőr lélekszáma kétségkívül jóval meghaladta a nagyközségek, sőt egyes vármegyei székhelyek lakóinak számát is, elsősorban azért, mert a település négy nagyobb területi egységből tevődött össze. A diósgyőri vár körül kialakult településmag volt valójában maga Diósgyőr, ám mellette idetartozott még a néhány kilométerre fekvő Pereces-bányatelep, a Diósgyőri Vasgyár, illetve a Miskolchoz közel eső Uj-Diósgyőr is. Talán a települések nevéből is érzékelhető, hogy itt különböző struktúrájú és társadalmi státuszú „községrészekről" volt szó. Témánkból adódóan a következőkben csupán két településrésszel, a térben és mindennapi életritmusában is egyaránt elkülönülő Pereces-bányateleppel és a már részben bemutatott Vasgyárral kívánunk foglalkozni. A Diósgyőr nagyközségben regisztráltak közül több mint 5000-en a Vasgyárban, míg 2800-an a bányatelepen éltek. A perecesi aknákból kitermelt kőszén fontos nyersanyaga volt a vasgyári kohók működtetésének, emiatt a két településrész szoros munkakapcsolatban állt egymással. A vasgyár társadalmával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy vizsgált korszakunkra számos olyan jól képzett szakmunkás dolgozott már itt, akik a megfelelő fizetésnek és presztízsnek köszönhetően bizonyos polgári értékrendeket követtek. A vasgyárban volt ugyanis egy, döntően német származású műszaki értelmiségi réteg, aki irányításával és mentalitásával közvetlenül is hatott az itt élőkre. Részben ennek is köszönhetően számos kulturális, sport- és társadalmi egyesület működött ekkor a kolóniában. 6 1910-es népszámlálás. 220. 7 1910-es népszámlálás. 220. 8 1910-es népszámlálás. 221. 28
