Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Szűts István Gergely Bár a Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélárugyár közigazgatásilag Diósgyőr község része volt, mégis térbeli közelsége valamint gazdasági és kulturális kapcsolatai révén inkább a vármegyei központhoz kötődött. A vasgyár jelenléte természetesen jelentősen befolyásolta nemcsak Miskolc, hanem Diósgyőr község életét is. Emiatt az 1919-es esztendő vizsgálata során fontos feltárni, hogy a nagy ipari komplexum, az ott élő közel hatezer ember milyen szerepet játszott az események menetében. Miskolc társadalma az 1910-es években Borsod vármegye székhelye - a 19. század utolsó harmadától kezdve - kiváló földrajzi fekvésének köszönhetően egyre inkább a régió kereskedelmi központja lett. Mindez a lakosság lélekszámának alakulásában is megmutatkozott, hiszen 1870-hez képest 1910-re szinte megduplázódott az itt élők száma.2 Bár Eszakkelet-Magyarország pénzügyi és kulturális központja továbbra is Kassa maradt, ennek ellenére Miskolc és Diósgyőr ipari és kereskedelmi befolyása érzékelhetően növekedett. A századforduló táján a vármegyeszékhely két legjelentősebb vállalata, a MÁV Miskolci Javító Műhelye, illetve a Miskolci Gőzmalom Részvény- társaság volt. Ezek együttesen több ezer embert foglalkoztattak. Az iparban alkalmazottak nagy része azonban mégsem itt, hanem közepes méretű vállalkozásokban, illetve döntően önálló kisiparosként dolgozott. Ugyanez igaz a kereskedelem területére is, hiszen itt is főként kiskereskedők alkották a piac szereplőinek zömét. Miskolc földrajzi fekvéséből adódóan hosszú ideje a térség meghatározó piacközpontjának számított. Az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál elterülő településen ennek megfelelően jelentős számú kereskedő és iparos élt. Közülük többen hamarosan a helyi polgárság elismert tagjai és a városi politikai élet fontos szereplői lettek. Ez pedig azzal járt, hogy - más településektől eltérően - Miskolcon a politikai szereplők társadalmi státusza sokszínűvé vált, hiszen a vármegyei arisztokrácia mellett, - akik közül csak kevésnek volt saját háza a városban - nagykereskedők és iparosok is helyet kaptak a döntéshozatalban.3 A borsodi megyeszékhely társadalma etnikailag homogénnek tekinthető, hiszen a lakosság majd 96%-a, közel 49.100 ember vallotta magát magyarnak. Emellett tótok (szlovákok) és németek éltek még viszonylag nagy számban a városban.4 Felekezeti szempontból már sokkal színesebb a kép, hiszen a 2 Míg 1870-ben 21.535 főt regisztráltak a városban, addig húsz esztendővel később 32.288 személyt, 1910-ben pedig már 51.459-et. 3 Tóvári 2003. 698. 41910-ben 51.459 fő regisztráltak a városban, akik közül 49.099 magyarnak, 948 németnek, 26
