A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Sztahó Eszter Ildikó: Szocialista iparvárosból megyeszékhely. Tatabánya története a 20. században
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története 1. Az 1896-ban megnyitott I. sz. Esterházy akna Forrás: Tatabánya Anno A széntermelés megindítását követő években bányászok és ipari munkások ezrei érkeztek az Osztrák Magyar Monarchia különböző részeiről és a határon túli területekről (például Németországból), azzal a céllal, hogy itt munkát és megélhetést találjanak.3 Amíg a német és szlovák nyelvet beszélő telepített őslakosok többsége továbbra is földműveléssel foglalkozott, addig a környékbeli településeken élők egy része a bányavállalatnál helyezkedett el.4 Tatabánya lakossága a bányászat megindulásáig nagyrészt római katolikus vallású volt, majd a tömeges bevándorlási hullám következtében önálló református, evangélikus, baptista, zsidó hitközösségek és gyülekezetek alakultak.5 A vallási sokszínűség mellett az eltérő kulturális háttérrel bíró munkások körében (főleg a magyar és külföldi bányászok között) gyakoriak voltak a szaktudás, az értékrend, valamint a normarendszer különbségéből fakadó feszültségek is. A bányanyitást követő években, de később is jellemző volt a munkások magas fluktuációja.6 A MÁK Rt.-nek három kis lélekszámú, alapvetően mezőgazdasági munkához szokott népességgel rendelkező községben kellett megkezdenie a szénbányászatot, ahol ráadásul a munkavállalók letelepítéséhez szükséges alapvető infrastruktúra (lakások, utak, víz, kereskedelmi egységek) is hiányzott.7A be3 Ravasz 2007: 64. 4 Simonik 2006: 15. 5 Bárdos 1992: 77. 6 Simonik 2007: 117 7 Simonik 2007: 118 208
