A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Sztahó Eszter Ildikó: Szocialista iparvárosból megyeszékhely. Tatabánya története a 20. században
Sztahó Eszter Ildikó: Szocialista iparvárosból megyeszékhely vándorolt munkaerő elhelyezésére már 1897-ben hozzákezdtek Alsógalla határában az első bányászkolónia, Ótelep építéséhez. A gyors ütemben felépített munkáskolóniákat és bányákat kiszolgáló ipartelepeket a közeli Alsógalla községről, Alsógalla-bányatelepnek nevezték el. A telep önállósult és 1903-ban a Tatabánya nevet kapta, majd 1923-ban nagyközségi rangra emelték.8 9 A szénbányászat megindulásával rohamosan nőtt a lakosság száma. 1. táblázat. Az elődközségek népességszámának alakulása 1890-1941 között9 Év Alsógalla Bánhida Felsőgalla Tatabánya Összesen 1890 614 1872 12993785 1900 5814 2220 1621 — 9655 1910 1622 3638 9563 8104 22927 1920 1336 5005 13378 8491 28210 1930 1308 9424 15570 6844 33146 1941 1770 11763 17110 7312 37955 A MÁK Rt. a nagyobb munkáslétszám foglalkoztatását csak a bányaüzemek közelében létesített munkástelepekkel tudta megoldani. A kolóniák megépítésére azért is szükség volt, mivel a külföldről toborzott bányászok mellett a környékbeli falvakból is egyre többen vállaltak munkát a bányában. Új kolóniák épültek, amelyeket a bányaüzemekről neveztek el. így jött létre többek között a VI-os telep (1907-1950) Felsőgalla külterületén és a VII-es telep (1904-1943) Bánhida község területén. Mésztelepet a felsőgallai vasútállomástól északra, a mészkőbánya 1907-es megnyitásakor kezdték építeni. Az 1927-1928-ban felépült bánhidai erőmű mellett is lakótelepet létesítettek.10 11 Ótelep volt az első kolónia és az 1930-as évek végére már 10 munkástelep állt Tatabányán és Felsőgallán." Az ipar- és bányamunkásság letelepítését az 1907-es ipartámogatási törvény is elősegítette. A bányamunkások egy része a bányatelepeken, másik részük pedig a három történelmi elődközségben élt. A bányatelepeken élő nőtlen munkások munkáskaszárnyákban, a családosok pedig négy vagy hatlakásos házakban laktak.12 A munkáskolóniák többnyire úgynevezett hatajtós házakból álltak. x Gyüszi 2007: 15. 9 Gombkötő - Horváth - Ravasz - Rozsnyói - Szántó 1. 1972: 55. 10 Tapolcainé 2010: 15. 11 Fürészné 1992: 91. 12 Simonik 2006:21. 209
