A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok ,,[A] tervezés megindította egy »tervezett« város építését, a beruházó pedig az ideiglenes létesítményekkel: lakó- és közcélokat szolgáló barakkokkal, a felvonulási létesítmények tömegével megindította egy »nőtt« telep szerves fejlődését. [...] A tervekben lefektetett végső célkitűzések és az organizmus természetes növekedésének folyamata olyan ellentétet jelentett, amelyek küzdelme az organizmus reális fejlődését eredményezte.”73 * 75 A város tervezői Weiner szerint ezt már a kezdeti időszakban felismerték. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a tervezők és kivitelezők szemléletében kétfajta városclképzelés uralkodott: az egyik szemlélet szerint a város teljes egészében formálható, alakítható, akárcsak a benne lezajló társadalmi folyamatok, míg a másik szerint mindez csak valamiféle „szerves” fejlődés eredményeként történhet. Weiner Tibor a tervezett és a nőtt város szembeállítását 1956 után ábrázolta nyilvánosan, ami abból is fakadt, hogy 1956 után a Kádár-rendszer igyekezett elhatárolni magát a magyarországi sztálinizmus megtestesülésének tekintett Rá- kosi-rcndszertöl. Weiner 1929-ben a dessaui Bauhaus hallgatója volt két szemeszterig és Hannes Meyer irányítása alatt dolgozott. Ugyanebben az évben Walter Gropius meghívására részt vett a CIAM76 alakuló kongresszusán, amelynek vezéralakja Le Corbusier volt. 1931-ben Meyerrel és néhány tanítványával, mesterük kiutasítása után a Szovjetunióba utazott várost tervezni,77 és számos iskolaépület után Moszkva rendezési tervének munkálataiban és a metró tervein is dolgozott. 1937-től Párizsban élt, majd a háború elől Chilébe menekült, ahol 1946-ig középületeket és magánházakat is tervezett független építészként. Hazatérte után legnagyobb alkotásán, Sztálinváros tervein dolgozott, 1963-as haláláig.'5 A sokfelé járt és igen tapasztalt, nemzetközi hírnevű építész számára a város nem csupán kísérleti terep, hanem álmai megvalósításának lehetősége, egyúttal azok megvalósításának határa is volt. Sztálinváros emiatt viseli magán a modernista és funkcionalista, a Bauhaus hatása mellett a szocreál „Sztálin-barokk” jegyeit is, ez utóbbit különösen 1954 után. Weiner és építésztársai leírásaiban a tervezés mindenhatóságába vetett hit és a tervezhetetlenségből, a „nőtt” városból fakadó szkepszis vívta örök harcát egymással. A kétfajta szemlélet Sztálinváros szimbolikus volta miatt később is 73 Weiner 1959: 38. (Kiemelés az eredetiben.) 6 Congres Intcrnationaux d’Architecture Moderne, magyarul „Modem Építészet Nemzetközi Kongresszusa", a legbefolyásosabb nemzetközi modernista építésszervezet 1928-1959 között. Erről az útról készült kiváló dokumentumfilm: Sotzgorod: Cities for Utopia. Rendezte: Anna Abrahams. 1995. 75 Gábor 1972; Prakfalvi - Hajdú 1996. 149
