A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története fennmaradt és még a történeti ábrázolásokban is nagy teret kapott. Ez az ötvenes évek sajátos megítélésének is köszönhető. Sztálinváros nemcsak a „szocialista város”, hanem az „ötvenes évek” egyik szimbólumává is vált Magyarországon. Ezen értelmezési keret szerint a magyar társadalom az ötvenes években „lesodródott” a természetes fejlődés útjáról, a sztálinizmus összeütközésbe került az „eredeti” magyar történelemmel, és 1956-ban a „hatalomnak kiszolgáltatott tömegek” ezt próbálták korrigálni. „Ez a város ellentmondásokkal volt terhes. Kaleidoszkópja lett az évröl- évre változó stílusirányzatoknak, kísérleteknek, eszközök és kifejezések kutatásának - keresésének, kényszermegoldásoknak, amelyek egy hagyományos építési módon belül törekedtek gazdaságosságra és pompá- zatosságra egyaránt.”79 A város ugyanúgy megmaradt kaleidoszkópszerü állapotban, mint társadalmának, a „szocialista városnak”, vagy az „ötvenes éveknek”, a sztalinizációnak az olvasata. Sztálinváros torzóként értelmezése abba a kontextusba illeszkedik, amely az ötvenes éveket is lezáratlan, kontinuus és diszkontinuus történelmi és társadalmi folyamatok egymás melletti hatásaként ábrázolja. Sztálinváros esetében a történelmi kontinuitás megkérdőjelezése magának a város létezésének értelmét kérdőjelezte meg. Nem véletlen, hogy a város történelmét részben megteremtő helytörténeti kiadványok vagy múzeumi kiállítások már igen korán igyekeztek a folytonosságot hangsúlyozni Sztálinváros és Dunapentele múltja között. Az egyik első, 1954-es sztálinvárosi helytörténeti kiállításon az őskortól mutatták be a település történetét annak rendezői, a kiállítás három terme közül mindössze egy foglalkozott az „új várossal”, a kiállítás múzeumi füzetének pedig mindössze tizede.80 Mai napig a város történetének „szerves” részeként ábrázolják, hogy Sztálinváros/Dunaújváros helyén római kori település létezett. A régészeti-tudományos funkción messze túlmutatóan a város egyik 1960-as években kiépült városrészét is „római” városrésznek nevezték el, ezzel is hangsúlyozva a folytonosságot, mintegy a település „városként” létezésének jogalapját. A városról szóló helytörténeti kiadványok közül a legfrissebbnek már több mint harmada foglalkozik a város 1950 utáni történetével, ugyanakkor a kötet szemléletében a város története ugyanúgy az őskorban kezdődik, mivel „a terület históriájának első virágkora a Krisztus előtti 2. évezred közepére esik, majd a rómaiak emelik a település fényét, s a honfoglalást követően a magyar kultúrának, gazdaságnak több évszázados fejlődését mutatják be a kötet lapjai”.81 A múltról úgy is lehet hallgatni, ha egy jóval korábbi múltról beszélünk. Ezen túl 79 Weiner 1963:83-91. 80 Sztálinvárosi helytörténeti kiállítás 1954: 36^11. 81 Erdős- Pongrácz (szerk.) 2000: 5. 150
