A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Hermann István: A szocialista kori Pápa (1949–1989). Szubjektív esszé
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története egy külön tanulmány témája lehetne: hiszen ez egy tipikus állatorvosi ló, amely a pápai létező szocializmus szinte valamennyi problémáját tartalmazza. A végleges (politikai) döntés a testületi tárgyalás előtt megszületett. Egy ilyen kérdésre egyébként is csak bólintani lehetett, a tanácstestületnek csak elvi kompetenciája volt a kérdésben." A leendő uszoda évtizedekig a város negatív Jelképe” lett, mint gaztengerrel körülvett „diadalív”. A pápai polgárok „félig meddig önkéntes” téglajegyvásárlásokkal próbálták segíteni az építkezést, egyébként mérsékelt sikerrel. 1985-ben, a berhidai földrengés után (nincs közvetlen összefüggés) az ugodi kőbányászok által robbantásra előkészítve, egy éjszaka megadta magát..., és összedőlt. Az autóbuszállomás szolgálattevője azt hitte, most meg Pápán mozdult meg a föld... 1964-ig Gulyás Ferenc, utána 1975-ig Gyenese László, majd 1979-ig Juhász István voltak a tanácselnökök.11 12 Mint a ténylegesen működő rendszer lényegéből következett, a városi tanácselnökök csak a megyei tanácsvezetés, illetve végső soron a pártvezetés rövid pórázon tartott, meghosszabbított karjai voltak. Legendák szállnak körbe-körbe arról, hogy a fejlesztési pénzeket megtakarító tanácselnök év végi jutalma összefüggésben volt a megtakarítás mértékével! Hiszen a megyének Veszprémben volt a központja a hírhedt párttitkár Pap János országosával. A megyeszékhely mellett több szocialista iparvárosa (Ajka, Várpalota és bizonyos szempontból a bauxitbányászati központ Tapolca) és egy hosszú, időnként fél Balatonnyi partja is volt a megyének. Vagyis a pénz hol ide, hol oda kellett inkább, mint a kicsit (nagyon!) polgári, kicsit (nagyon!) klerikális Pápára. Persze ennek a pénztelenségnek és - nyugodtan kimondhatjuk - megyén belüli mellőzöttségnek előnyei is voltak. Pápa belvárosa megmaradt a század- fordulós állapotában, nem rombolták le, mint például a megyeszékhelyet.13 Sajnos a nyolcvanas évekre a középületek, de sok szebb napokat megért magánház is siralmas állapotba került. Aki évtizedek után hazalátogatott, ugyanazt, többnyire ugyanott találta, mint amikor elment a városból, csak minden sokkal ko- pottabb, sivárabb volt, mint korábban... A város népességnövekedése szerves fejlődés eredménye volt, vagyis a pá- paiság tudata folyamatosan plántálódott generációról generációra. Itt jegyezném meg, hogy 1945 után közvetlenül a megyében mindössze két város volt, a megyeszékhely Veszprém és a megyei jogú város Pápa. Érdekes adat, hogy a népességszámban csak az 1960-as évek elején hagyta el Veszprém Pápát. Pápa városvezetése csak az 1980-as évek után alakult városát és az idők szavát kicsit megértőbbé. Németh Zoltán egy helycserés támadással - a városi tanácsi vezetésben be nem vált - Juhász István helyére került. Ne gondoljuk, hogy 11 MNL VeML PL XXIII. 576. 1963. június 28-ai tanácsülési jegyzőkönyv. 12 Fejes 1982. 13 A Veszprémre vonatkozó előadás szövegét lásd: Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció” és ..rehabilitáció". Veszprém belvárosának Kádár-kori ..modernizálása”. 104
