Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Boross István: „Proventus Sylvae Bakony" - Erdőhasználati formák a cseszneki uradalom területén a 18. században
» Boross István _ ~~ ' • ‘ ^ v ^ ■ > „Proventus Sylvae Bakony" Erdőhasználati formák a cseszneki uradalom területén a 18. században A felhasznált források A mai napon elhangzott előadásokból már kiderült, hogy - bár Veszprém megye történetének roppant fontos forrása vált ismertté a Szlovák Nemzeti Levéltárban folytatott hungarika-kutatás során - témánk szempontjából nézve a Pozsonyban őrzött Esterházy uradalmi iratanyag korántsem mondható hiánytalannak. A cseszneki uradalom erdőire vonatkozó nagyobb számú, összefüggő irategyüttesekkel csak a 18. század közepétől kezdve találkoztunk. A legfontosabb erdőkkel kapcsolatos iratsorozat a „Bakonyi közös erdő birtokigazgatási iratai11 címet viseli, amelynek törzsanyaga az 1760-1778 közötti évekre esik. Szerencsére több évből fennmaradtak a cseszneki uradalom erdőszámadásai, nagy számban találhat a kutató az iratok között nyugtákat (quietanciákat), számlákat, specifikációkat, tiszttartói, ispáni jelentéseket, uradalmi rendelkezéseket, instrukciókat, konvenci- ós leveleket. Ezen kívül az erdőhasználattal összefüggő számos adatot sikerült feltárni a különböző birtoktestekre vonatkozó igazgatási iratokból is, sőt a családi és a birtokjogi iratokat is érdemes aprólékosan átolvasni az „Erdő" után kutatva. Első pillantásra érdektelennek tetsző dokumentumokból, mint például a konyhai kiadások jegyzékei vagy az úriszéki ítéletek jegyzőkönyve is értékes információkat nyerhetünk az erdők hasznosításának témaköréhez. Mindamellett az erdőhasználat minél teljesebb bemutatása érdekében a 18. század eleji országos ösz- szeírások helyi vonatkozású adatait, a fellelhető telepítési és úrbéri szerződéseket és a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött más vonatkozó forrásokat is bevontunk a vizsgálódásba. A tájföldrajzi egységek és a cseszneki uradalom A terület tájföldrajzi jellemzése, az erdősültség mértéke A cseszneki Esterházy-uradalom területe a ma használatos tájföldrajzi beosztás szerint két kistáj, az Öreg- vagy Magas-Bakony hegyközi medencékkel tagolt középső harmadát, valamint a Súri- Bakonyalja a Gyirót-Koromla-Csetény félkörívtől északra elterülő részét foglalja magában, érintve még Szentlászló környékén a Pápai-Bakonyalja keleti csücskét is.1 Az uradalom Magas-Bakonyra eső részén a Bakonyt eredetileg borító összefüggő erdőtakaró, szálerdő, avagy őserdő2 a 18. század elejéig szinte érintetlenül megmaradt.3 Oszlop falu 1719. évi megtelepítését követő évben az összeírok feljegyezték: „Mivel erdők határolják, szántóföldjei és rétjei csekélyek. Ha ezeket növelni akarnák, a helységnek régi pusztulása miatt csak irtással, mégpedig hatalmas nagyra nőtt (tölgy)fák kipusztítása árán tehetnék meg."4 Az uradalom északi területeit képező bakonyaljai részeken, ahol a középkor végére már kezdtek elfogyni az erdők, a török korban elpusztult települések helyét a felújult erdők kezdték visszafoglalni. Két példát említünk itt az erdők térnyeréséről. Gyirót 1715. évi összeírásából idé83
