Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Boross István: „Proventus Sylvae Bakony" - Erdőhasználati formák a cseszneki uradalom területén a 18. században
Boross István zünk: „Eddig teljesen elhagyott volt, most 2 év óta svábok kezdték művelni... földjeiket az elődök által félbehagyott művelés miatt szederbokrok és cserjék lepték be..."5 A cseszneki Esterházyak 1747. évi birtokosztálya tesz arról említést, hogy „Nemesréde pusztulásra jutván csupaerdőség... puszta vesszőkkel és fákkal benyőtt erdős hely" lett.6 Ismert tény, hogy a 18. század folyamán Veszprém megye területén, és közelebbről a Bakonyban számos földesúri telepítés történt. Az Esterházy- uradalom déli felében az emberi beavatkozás a Magas-Bakony összefüggő, zárt erdőinek feldarabolását indította el, elkezdődött az eredeti állapotú erdő fragmentálódása.7 Az Esterházyak cseszneki ága hozott telepeseket és népesítette be velük Gyirót (1714), Oszlop (1714, 1719), Ácsteszér (1722), később Lókut (1759), Borzavár (1761), Németszentkirály (1769), Németszentlászló (1769) és Németszombathely (1768) falvakat. A telepes falvak létrejötte, az uradalmi gazdálkodás megerősödése az uradalom északi felében is - a középkor végi állapothoz közelítve - ismételten az erdőterület csökkenésével járt együtt. A botanikai kutatások által a vizsgált területre nézve megállapított potenciális vegetációról,8 amely az adott táj természeti adottságaiból következő eredendő növénytakarót jelenti, azért érdemes szót ejteni, mert az itt jellemző természetes erdőtársulások, az egyes fafajok jelenlétének ismerete a történeti adatok értelmezésében is segítséget nyújthat. Az uradalom területét ebből a szempontból is alapvetően két zónára különíthetjük el. A Magas-Bakony flórájában a bükkösök (a Bakony neve is a bükk szóból ered)9 az uralkodóak, míg a Réde, Szombathely, Ácsteszér, Sikátor körüli erdőkben a cseres-tölgyesek a jellemző erdőtársulások. (Érdekesség, hogy Csesznek területe a két társulás határán található, így bükkös és tölgyes erdők egyaránt könnyen elérhető távolságban voltak az uradalom központjából.) Természetesen más fafajokkal is találkozhatunk itt, hiszen például a bükkösökben gyakori a gyertyán, a Cuha-völgy északkeleti részén gyertyános tölgyes erdőtársulás is feltűnik. A cseszneki uradalom lókúti déli határa mentén, a Bakony déli lejtőin (Veszprém-Rátót- Hajmáskér-Palota északi határának vonalában) mészkedvelő tölgyesek csatlakoztak a bükker- dőkhöz, amelyeket azonban már a török időkben és azt követően folytatólagosan is jelentősen megritkítottak (a 20. század eleje óta már lőtér a hajdani erdőség területe). Erdőhasználati szempontból más fafajokat is megemlíthetünk még: a nyírfa kedvelt háziipari alapanyag volt, a Lókút és Akiipuszta közötti Kőris-erdőről és a névadó kőrisfákról még külön szólni fogunk. A zárt bükkös erdő jellemzően gyér cserjeszinttel rendelkezik, következésképpen jól járható, a kidőlt bükktörzsek gyorsabban elkorhadnak a tölgynél, a hosszúra nyúló törzsű bükkfák gazdaságilag értékesebbek (épületfának alkalmasabbak), lombkoronájuk magasan záródik. A tölgyesek nem záródnak annyira szorosan, mint a bükkerdők, így napfényesebbek, de bujább az aljnövényzet is, bár a folyamatos erdőhasználat révén a tölgyerdő gyorsan kitisztul, tisztások keletkeznek, ember és állat számára is könnyen átjárhatóvá válik.10 A fokozott erdőhasználat, irtás révén a fellazuló erdőszéleken keletkeznek a legeltetésre alkalmas ligetes erdők, a legelőerdők.11 Az uradalom területének a 18. században való erdővel borítottságát megállaA cseszneki uradalom területe 1785 körül 84
