Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Farkas Jenő: Emlékeim a rédei Esterházy-uradalomról 1926-1944 között
Emlékeim a rédei Esterházy-uradalomról 1926-1944 között Id. Farkas Jenő főerdőmérnök kertjében Rédén, 1939. Az „intézők" munkáját Rédén és Lovászpatonán segédtisztek segítették, közülük kerültek ki a későbbi intézők. Az intézők további segítői elsősorban a majorgazdák, akikből hosszú szolgálat után ispán lett. Ilyen volt Konkoly Bözsi néni első-máso- dikosztályos tanító nénink édesapja. A majorgazdák mellett fogatos és tehenes gazdák is felügyelték és vezették az éves mezőgazdasági munkások, a „cselédek", a napszámosok és a summások munkáját. Az iparosok és gazdák évi fizetése 300 pengő, 6 q búza, 10 q rozs, 4 q árpa, 1 hold föld, 12 űrméter fa és 20 kg só volt. A napszámosok a község lakói és a cselédek családtagjai, a summások félévre szerződött dolgozók voltak 20 pengő havi- és 6 hónapra 750 kg búza fizetéssel. Erdőhivatalok Az igazgatóság alá tartozott mintegy két 5-5 ezer hektáros erdőrész, melyet a rédei erdőhivatallal édesapám Farkas Jenő és a vinyesándormajori erdőhivatal és fafeldolgozó, fűrészüzem vitéz Rab János erdőmérnökök vezetésével a hozzájuk tartozó „szakvizsgás" erdőőrökkel látták el. A rédei erdőhivatal vezetője id. Farkas Jenő főerdőmérnök, tartalékos magyar királyi tüzér százados volt. Fizetése 1000 pengő körül mozgott. 1914-1920 között végezte a Selmecbányái, majd Soproni Erdészeti Főiskolát. Sopronban valétált. 1921-től Pápakovácsiban a Bencés rend erdőmérnöke volt, majd 1926-tól Rédén főerdőmérnök. Megszervezte az erdő- (erdőfelújítások, a rédei erdő bekerítését a vadkárok csökkentése érdekében, csemetekert, tűzifatermelés, műszaki fa feldolgozásának irányítását, a faeladását) és vad- gazdálkodását (vadászatok szervezése, télen etetés, szénapajta építés stb.). Gondoskodnia kellett a szarvasoknak (széna) vaddisznóknak (dagonyák) itatóhelyek karbantartásáról, télen etetésükről. Mi gyerekek nyáron rendszeresen végeztünk vezetésével fakijelölési munkát. Az Erdőgazdák és Erdőmérnökök Egyesülete (OEE) tagjaként az Erdészeti Lapokban (felelős szerkesztője barátja Mihályi Zoltán erdőmérnök kandidátus volt) „Első Fecske" e. f. álnéven publikált. Többek között az erdőgazdasági dolgozók napjainkban is használt formaruháját édesanyámmal ők tervezték és közölték. A rédei uradalomhoz tartozó mezőgazdasági részhez tartozott Lesalja, Hajmás és Vecseny puszta, az erdőhivatalhoz Kovácsrét, Sátorrét, Szélrét, mint ez a táblázaton látható. Egy korábbi Erdészeti Lapok-ból ismert hirdetésből ismerjük az első háború utáni, még a „Koronás idők" erdőőreinek éves jövedelmét: „Szakvizsgázott, erélyes erdőőr, ki a nagy vad ápolásában és vadászatában is kellő jártassággal bír, évi javadalmazás: 500 K törzsfizetés, 70.000 K drágasági pótlék, napi két liter tej, 2 sertés és azok egyévi szaporulatának nyári legelő, 5 q búza, 8 q rozs, 3 q árpa, 24 kg. só, 1800 négyszögöl szántó, 200 négyszögöl kert, 12 m3 tűzifa, egy öltöny nyári ruha évente, téli ruha kétévente s a szokásos lődíjak." Ezek elsősorban ragadozó állatokra, (róka, menyét stb.) madarakra (ölyv, szarka stb.) vonatkoztak. Orrgombjukkal, lábaikkal kellett az erdőőrök elszámoljanak. Az erdőőrök az Erdészeti Szakiskolában végeztek. A két háború között több két éves Erdészeti Szakiskola volt. Minden erdészet törekedett ezeket a fiatalokat alkalmazni. Rédén mindegyik erdőőr ezt az iskolát végezte el. 1943-ig az uradalom Lesalja pusztán új cselédlakásokat, az erdőhivatal minden erdőőrének két szoba összkomfortos, vízvezetékes szolgálati lakást építetett. Az építész vitéz Bazsó Károly építő technikus, tartalékos magyar királyi gyalogos főhadnagy volt. Szupper Neszti bácsi legidősebb lányát, Magdát, vette feleségül, négy fiúk született. Hosszú szovjet hadifogság után tért haza és rövidesen váratlanul meghalt. 239