Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)

Farkas Jenő: Emlékeim a rédei Esterházy-uradalomról 1926-1944 között

Emlékeim a rédei Esterházy-uradalomról 1926-1944 között Id. Farkas Jenő főerdőmérnök kertjében Rédén, 1939. Az „intézők" munkáját Rédén és Lovászpatonán segédtisztek segítették, közülük kerültek ki a ké­sőbbi intézők. Az intézők további segítői elsősor­ban a majorgazdák, akikből hosszú szolgálat után ispán lett. Ilyen volt Konkoly Bözsi néni első-máso- dikosztályos tanító nénink édesapja. A majorgaz­dák mellett fogatos és tehenes gazdák is felügyel­ték és vezették az éves mezőgazdasági munkások, a „cselédek", a napszámosok és a summások mun­káját. Az iparosok és gazdák évi fizetése 300 pen­gő, 6 q búza, 10 q rozs, 4 q árpa, 1 hold föld, 12 űrméter fa és 20 kg só volt. A napszámosok a köz­ség lakói és a cselédek családtagjai, a summások félévre szerződött dolgozók voltak 20 pengő havi- és 6 hónapra 750 kg búza fizetéssel. Erdőhivatalok Az igazgatóság alá tartozott mintegy két 5-5 ezer hektáros erdőrész, melyet a rédei erdőhivatal­lal édesapám Farkas Jenő és a vinyesándormajori erdőhivatal és fafeldolgozó, fűrészüzem vitéz Rab János erdőmérnökök vezetésével a hozzájuk tarto­zó „szakvizsgás" erdőőrökkel látták el. A rédei erdőhivatal vezetője id. Farkas Jenő fő­erdőmérnök, tartalékos magyar királyi tüzér szá­zados volt. Fizetése 1000 pengő körül mozgott. 1914-1920 között végezte a Selmecbányái, majd Soproni Erdészeti Főiskolát. Sopronban valétált. 1921-től Pápakovácsiban a Bencés rend erdőmér­nöke volt, majd 1926-tól Rédén főerdőmérnök. Megszervezte az erdő- (erdőfelújítások, a rédei erdő bekerítését a vadkárok csökkentése érde­kében, csemetekert, tűzifatermelés, műszaki fa feldolgozásának irányítását, a faeladását) és vad- gazdálkodását (vadászatok szervezése, télen ete­tés, szénapajta építés stb.). Gondoskodnia kellett a szarvasoknak (széna) vaddisznóknak (dagonyák) itatóhelyek karbantartásáról, télen etetésükről. Mi gyerekek nyáron rendszeresen végeztünk vezeté­sével fakijelölési munkát. Az Erdőgazdák és Erdő­mérnökök Egyesülete (OEE) tagjaként az Erdészeti Lapokban (felelős szerkesztője barátja Mihályi Zol­tán erdőmérnök kandidátus volt) „Első Fecske" e. f. álnéven publikált. Többek között az erdőgazdasá­gi dolgozók napjainkban is használt formaruháját édesanyámmal ők tervezték és közölték. A rédei uradalomhoz tartozó mezőgazdasági részhez tartozott Lesalja, Hajmás és Vecseny pusz­ta, az erdőhivatalhoz Kovácsrét, Sátorrét, Szélrét, mint ez a táblázaton látható. Egy korábbi Erdésze­ti Lapok-ból ismert hirdetésből ismerjük az első háború utáni, még a „Koronás idők" erdőőreinek éves jövedelmét: „Szakvizsgázott, erélyes erdőőr, ki a nagy vad ápolásában és vadászatában is kellő jártassággal bír, évi javadalmazás: 500 K törzsfize­tés, 70.000 K drágasági pótlék, napi két liter tej, 2 sertés és azok egyévi szaporulatának nyári legelő, 5 q búza, 8 q rozs, 3 q árpa, 24 kg. só, 1800 négy­szögöl szántó, 200 négyszögöl kert, 12 m3 tűzifa, egy öltöny nyári ruha évente, téli ruha kétévente s a szokásos lődíjak." Ezek elsősorban ragadozó ál­latokra, (róka, menyét stb.) madarakra (ölyv, szarka stb.) vonatkoztak. Orrgombjukkal, lábaikkal kellett az erdőőrök elszámoljanak. Az erdőőrök az Erdészeti Szakiskolában végez­tek. A két háború között több két éves Erdészeti Szakiskola volt. Minden erdészet törekedett eze­ket a fiatalokat alkalmazni. Rédén mindegyik erdő­őr ezt az iskolát végezte el. 1943-ig az uradalom Lesalja pusztán új cse­lédlakásokat, az erdőhivatal minden erdőőrének két szoba összkomfortos, vízvezetékes szolgálati lakást építetett. Az építész vitéz Bazsó Károly épí­tő technikus, tartalékos magyar királyi gyalogos főhadnagy volt. Szupper Neszti bácsi legidősebb lányát, Magdát, vette feleségül, négy fiúk szüle­tett. Hosszú szovjet hadifogság után tért haza és rövidesen váratlanul meghalt. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom