Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Szabó Imre:Sárosdi Esterházyak a magyar vadászéletben
Szabó Imre Bérleti szerződés a Fehérvári Káptalan és gr. Esterházy Andor között a Velencei-tavi vadászati jog bérbeadásáról, 1877. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár viselő bakot lőttek. Az aranyérmes trófea viselője Sárosdon került puskavégre és 1932-ben országos első lett, 1937-ben a Berlini Nemzetközi Vadászati Kiállításon nemcsak Magyarországot, hanem a Mezőföldet is reprezentálta. A fennmaradt adatok szerint 1925 előtt már 2 arany és 5 ezüstérmes agancsot viselő bakot lőttek a Mezőföldön. A trófeák minősítése utólag, a napjainkban is használatos bírálat szerint történt. Idősebb Esterházy László alapító és vezetőségi tagja volt a Nemzeti Vadászati Védegyletnek, és az 1930-ban létrehozott Nemzetközi Vadgazdálkodási és Vadászati Tanácsnak, aminek haláláig alelnöke volt.2 Rendszeres résztvevője volt a már említett Velencei-tavi nagyvadászatoknak és tagja az európai hírű Velence-tavi Vadászati Társulatnak. Ezt a társaságot festette meg Glatz Oszkár 1904- ben, és felismerhető rajta Esterházy László is, sajnos a kép 1945-ben megsemmisült. 1922-ben fiával együtt telepítették meg a muflont Gézaházán, 6 darab érkezett a fehérvárcsurgói Károlyi birtokról.3 Ez az állomány az évek során oly mértékben szaporodott, hogy 1926-ban innen vittek Visegrádra 5, 1935-ben pedig Vértesszőllősre 13 példányt. 1939-ben dr. Schmillár Manó Gézaházán több mint 96 cm szarvhosszúságú aranyérmes muflon kost lőtt, a trófea a bírálatkor 210.40 IP-t kapott. Esterházy László rendszeresen írt a különféle vadászati lapokba, kitűnően rajzolt és munkáival illusztrálta cikkeit.4 Sajnos ezek a rajzok is elvesztek a II. világháborús hazai harcokban. Kitűnő puskás volt, Európa egyik legjobb fácánlövőjeként tartották számon. Esterházy Andor Az Esterházy család tagjai közül Esterházy Andor (1846-1892), Esterházy László testvére fia volt az első, aki a Székesfehérvári Káptalan tulajdonához tartozó Velencei-tavi terület vadászati jogát bérbe vette 1877. július 23-tól tizenkét esztendőre, évi 150 forintért. A szerződésben a káptalan kikötötte, hogy a bérbe adott területen „úri vendégei is vadászhatnak", de hozzájárult ahhoz, hogy „a bérlő úr fából készült vadászlakot építhessen a tavon, ami a bérleti viszony megszűnte után is tulajdonában maradhat". Ez a vadászkunyhó meg is épült, a tóról készült 19-20. századi térképeken még feltüntették „Vadászhely" elnevezéssel. A káptalan a területet nem hirdette meg árverésen, hanem ún. „szabadkézből" történt a szerződéskötés, ugyanis 208
